Csodabogyó (Ruscus) fajok

Zárvatermők > egyszikűek > csodabogyófélék > szúrós csodabogyó (Ruscus acuelatus)

Zárvatermők > egyszikűek > csodabogyófélék > lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum)

Szúrós csodabogyó (Ruscus acuelatus) virágok
Szúrós csodabogyó fillokládiumok és termés
Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) virág

A csodabogyók nem véletlenül kapták a nevüket. Mindkét hazai fajuk örökzöld, alacsonyra nővő törpecserje. Egymagvú, élénk piros bogyótermésük, ami egész télen a növényen marad, mintha a levelük közepéből nőne ki! Botanikailag különlegesség, hogy a növénynek nincsenek valódi levelei, amit levélnek gondolnánk, azok a levelek szerepét átvevő, fotoszintetizálásra módosult szárak, ún. fillokládiumok. Így hát a virágok nem a levelekből, hanem a szokásos helyről, a szárból indulnak ki. Mindkét faj főként a Dél-Dunántúl lomerdőiben fordul elő, a szúrós csodabogyó néha kifejezetten gyakori lehet, a lónyelvű sokkal lokálisabb. 

Védettségük legfőbb oka az volt, hogy főként a szúrós csodabogyót tonnaszám (ez most nem túlzás) gyűjtötték, hiszen örökzöld növényként igen kedvelt, alig hervadó, tartós virágkötészeti anyag volt. A csodabogyók kora tavasszal virágoznak, virágaik hármas szimmetriát mutatnak. Mindkét faj védett, a szúrós csodabogyó természetvédelmi értéke 10 000 Ft, a ritkább lónyelvű csodabogyóé 50 000 Ft.

https://xn--vadonles-8sb.hu/fajok/szuros_csodabogyo

https://www.turistamagazin.hu/hir/mar-a-lonyelvu-csodabogyo-is-viragzik-de-mi-a-csuda-az

https://molnar-v-attila.blogspot.com/2014/11/magyarorszag-novenyritkasagai-lonyelvu.html

Homokfutrinkák (Cicindela-fajok)

Öves homokfutrinka (Cicindela soluta)
Öves homokfutrinka (Cicindela soluta)
Erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola)
Mezei homokfutrinka (Cicindela campestris)
Tetracha carolina (USA)
Habroscelimorpha dorsalis (USA)

A homokfutrinkák igazi futóbogarak, hosszú és karcsú lábaikkal igén fürgén mozognak a talajon, ha pedig veszélyben érzik magukat sebesen szárnyra kapnak, hogy aztán néhány méterrel arrébb újra leszálljanak. Fejükön kétoldalt a fej méretéhez képest óriási összetett szemeket viselnek, fogazott rágóik is hatalmasak, összecsukva keresztezik egymást. Mind a kifejlett bogarak, mind lárváik ragadozók, de a lárvák rejtett életmódot élnek, a laza talajba épített függőleges fogócsőben élnek, aminek tetejét lapos fejükkel zárják le. A talajfelszínen mozgó áldozataikat hirtelen mozdulattal elkapják és a lakócső alján fogyasztják el.

A homokfutrinka formák közé Magyarországon 3 nemzetség 8 faja tartozik, ezek a következők:

  • sziki homokfutrinka (Calomera littoralis nemoralis) 
  • mezei homokfutrinka (Cicindela campestris),
  • öves homokfutrinka (Cicindela soluta),
  • nyugati homokfutrinka (Cicindela transversalis),
  • pannon homokfutrinka (Cicindela soluta pannonica), és a
  • erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola)
  • parti homokfutrinka (Cylindera arenaria viennensis)
  • parlagi homokfutrinka (Cylindera germanica)

Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger)

Ízeltlábúak > rovarok > egyenesszárnyúak > fürgeszöcskék > nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger)

Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger) ♀
Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger) ♀

A nyerges szöcske egy viszonylag nagytermetű (20-35 mm), röpképtelen szöcskefajunk. Szárnyai kifejlett korában is csökevényesek maradnak, de pikkelyszerű maradványuk jól látható az állaton. Az imágók általában júliustól októberig figyelhetők meg, alapszínük zöld vagy barnás egyaránt lehet, a nőstényeknek jól látható, kardszerű tojócsövük is van, a hím példányoknak csak két apróbb cercusuk van. Főként növényekkel táplálkozik, bár néha kisebb rovarokat is elfogyaszt. Melegkedvelő állat: kedveli a cserjékben gazdag déli fekvésű domboldalakat, karsztbokoredőket. Hangja jellegzetes, éles. Általában a cserjeszinten tartózkodik, zavarásra ledobja magát.  Magyarországon sokfelé előfordul, bár nem tartozik a kimondottan gyakori szöcskefajok közé.

Ikrás fogasír (Cardamine glanduligera)

Zárvatermők > kétszikűek > keresztesvirágúak > ikrás fogasír (Cardamine glandulifera)

Ikrás fogasír (Cardamine glanduligera)
Ikrás fogasír (Cardamine glanduligera)