Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > tarkalepkék > díszes tarkalepke (Euphydryas maturna)
Valószínűleg elütött, már kissé kopottas példány (2025.június. 14.) Bakony
Zárvatermők > kétszikűek > érdeslevelűek > mocsári nefelejcs (Myosotis scorpioides)
Zárvatermők > kétszikűek > tátogatófélék > rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea)
A rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea) a hazánkban őshonosan előforduló három gyűszűvirág faj legritkább tagja. A növény magas termetű, (-1,5 m) feltűnő növényritkaságunk, virágzási ideje július-augusztusban van. Évelő növény, tőlevelei keskeny lándzsásak, lassan nyélbe keskenyedők. A virágzati tengely sokvirágú, nem elágazó, kopasz. Virágai harang alakúak, sárgásbarnák, belül rozsdabarnán erezettek, alsó, kiálló ajka belül erősen szőrözött. A csésze cimpái tompák és hártyás szegélyűek.
Hazánkban csak a Dél-Dunántúlon (pl. a Szársomlyón és Mohács környékén) él. A rozsdás gyűszűvirág élőhelye a meleg, száraz és napos domboldalakon és erdőszéleken van, jellemzően mészkedvelő faj. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft, kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett faj!
Zárvatermők > kétszikűek > őszirózsafélék > kék búzavirág (Centaurea cyanus)
A koronavírus járvány után – amikor már lehetett utazni – az első többnapos utazásunk az Őrségbe vezetett. Olcsó volt a szállás és alig voltak kirándulók. A kép valahol Nagyrákos környékén készült. A búzavirág a vegyszeres gyomirásnak köszönhetően már sok helyen megritkult, hasonlóan pl. a konkolyhoz vagy más, a vetések szélén élő gyomnövényhez. Szóval a gyomnövényeink között több ritka, sőt védett faj is található.
Ízeltlábúak > rovarok > kétszárnyúak > böglyök > esőthozó pőcsik (Haematopota pluvialis)
Zárvatermők > kétszikűek > ajakosok > kakukkfű (Thymus sp.)
Zárvatermők > egyszikűek > liliomfélék > Fritillaria orientalis (F. montana)
Gerincesek > kétéltűek > farkatlan kétéltűek > varangyfélék > amerikai varangy (Anaxyrus terrestris)
Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > szenderek > piros szender (Deilephila porcellus)
A piros szender egy kistermetű, elég gyakori szenderfajunk. Általában már áprilisban megjelenik, a szenderfélékre jellemzően az esti és éjszakai órákban a virágok előtt lebegve, hosszú pödörnyelvét a virágokba dugja, és így táplálkozik. A kertekben kedveli a petúnia, lángvirág (flox) és az orgona virágait. Hernyója változatos színű, barna vagy zöldes, de akár feketés színű is lehet, tápnövényei a galaj- a füzike- és a füzényfélék. A mesterséges fény erősen vonzza a lepkét, amellyel egészen szeptember közepéig találkozhatunk. Nem védett.