Zárvatermők > kétszikűek > mogyorófélék > keleti gyertyán (Carpinus orientalis)
Keleti gyertyán (Carpinus orientalis), Csákvár
Keleti gyertyán (Carpinus orientalis), Csákvár
Hazánkban csak a Vértes déli részén fordul elő, jégkorszak előtti(preglaciális), melegkori reliktumfaj. A mindenhol gyakori közönséges gyertyántól (C. betulus) kisebb levele, alacsonyabb mérete és makktermésének kupacslevelei alapján lehet elkülöníteni: ez a közönséges gyertyánnal 3 karéjos, és jellemzően ép szélű; míg a keleti gyertyánnak egykaréjú és fűrészes szélű. A faj csak Magyarországon ritka, tőlünk délebbre és keletebbre, pl. a Balkán-félszigeten már gyakori, közönséges, erdőalkotó fa. Mint az a rokonságára jellemző, a keleti gyertyánnak is barkavirágzata van, virágzási ideje április-május, a növény szélbeporzású.
Harasztok > páfrányok > saspáfrányfélék > közönséges saspáfrány (Pteridium aquilinum)
Saspáfrány (Pteridium aquilinum)
Saspáfrány - őszi levél
Magyarországon a legnagyobbra nővő páfrányféle, a jó kondiban lévő egyedek a 180-200 cm-es magasságot is elérhetik. Az ezüstérmes a királyharaszt (Osmunda regalis) lenne a maga 150-160 centijével, de ezzel a ritka és különleges fajjal Magyarországon csak igen kevés ember találkozhat. A saspáfrány viszont gyakori, így a növénnyel az országban sok felé összefuthatunk.
Levele többszörösen szárnyalt, ép szélű, spórái a levélfonákon közvetlenül a levélszél közelében találhatók, spóraérése augusztus-szeptemberben van. A spóraérés után a levél szép sárgásbarnára színeződik, mielőtt elpusztul (2. kép). Az új levél a talajban hosszan futó gyöktörzsből hajt ki a következő tavasszal.