Növények kategória bejegyzései

Cikászok

Nyitvatermők > cikászok > cikászfélék > Cycas revoluta

Cycas revoluta összetett levelei
Cikász porzós tobozvirágzata
Cikász porzós tobozvirágzata

A nyitvatermők egyik ősi, korábban (Jura és Kréta időszak) sokkal jelentősebb csoportját alkotják. Minden fajuk a trópusokon, illetve a szubtrópusi régiókban él. Leveleik összetettek, a lombozat csak a törzs tetején található (ún. üstökösfák). Sok faj erősen hasonlít a pálmákra, de ez csak evolúciós konvergencia. Törzsük és levelük változatos méretű lehet, az egészen alacsony (akár föld alatti szárral rendelkező) fajoktól a 15-20 méter magasságú és többméteres levelű óriásokig terjed. Törzsük jellemzően nem elágazó, belsejében sok fajuk esetében keményítőben gazdag szövet található, amit az ember évszázadok óta felhasznál.

A legismertebb faj a japán cikász (Cycas revoluta), kisebb-nagyobb példányaival a dél-európai parkokban és igényesebb kertekben is találkozhatunk.

A ma élő cikászfajok jelentős része, mintegy fele erősen veszélyeztetett, illetve a kipusztulás szélén áll!

Cycas revoluta fiatal levei
Termős példány virágzata

Nostoc commune

Kékbaktériumok > Cyanphyceae > Nostocales > Nostocaceae > Nostoc commune

Zárvatermők > kétszikűek > varjúhájfélék > deres varjúháj (Sedum hispanicum)

Nostoc commune

A Nostoc egy cianobaktérium, amelynek kocsonyás telepei főként a nedves, tömör, rosszul szellőző talaj felszínén jelennek meg. A telepek mérete száraz időben jelentősen csökken, szinte észrevétlen lesz.

Pekándió (Carya illinoiensis)

Zárvatermők > kétszikűek > diófafélék > pekándió (Carya illinoiensis)

Pekándió (Carya illinoinensis) terméses hajtás
Pekándió (Carya illinoinensis) termések

A pekándió (Carya illinoiensis) őshazája az Egyesült Államok délkeleti része. Levele a nemes dióhoz hasonlóan összetett, páratlanul szárnyalt, de levélkés keskenyebbek és fogazott szélűek. A pekándiófa hosszú életű, ismertek ezer év körüli példányok is. Kb. 6–10 éves korában fordul termőre, és akár 200 éven keresztül megbízhatóan terem, így egy pekándió ültetvényt nyugodtan nevezhetünk hosszútávú befektetésnek. Idősebb korában elérheti a 30 méteres magasságot is, de csak a számára szükséges mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízellátottságú talajon fejlődik ilyen méretűre. Termése a nemes dióhoz képest hosszabb és vékonyabb héjú. Magja is kevésbé barázdált, kellemes ízű, édesebb. A világ pekándió termelésének kb. 80%-át az Egyesült Államok adja, itt a földimogyoró után a második legnépszerűbb olajos mag, számos édes és sós sütemény összetevője.

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Zárvatermők > kétszikűek > harmatfűfélék > kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)
Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Hazánkban nagyon ritka, tőzegmohalápokhoz kötődő rovaremésztő növény. Rovarfogásra módosult levelei tőlevélrózsát alkotnak, kerekded formájúak és hosszú nyelűek, minden levélen nagyszámú pirosas színű mirigyszőr (tentákulum) található. Mivel ez a faj is nitrogénben szegény talajon él, a szükséges nitrogénvegyületeket állati fehérjék bontásából pótolja, emellett alap növényi tevékenységként fotoszintetizál is. A levélen látható sok apró csepp mindegyike ragadós váladékot tartalmaz, így a rászálló kisebb rovarok – tipikusan szúnyogok és kisebb legyek – csapdába esnek. A levél szomszédos tentákulumai is lassan a zsákmány felé hajlanak, majd a rögzített rovart megemészti a növény. A kitint nem tudja enzimekkel lebontani, így az állat váza (kitinkutikula) a levél felületén marad. Egy-egy levél csak néhány rovart képes elejteni, azután elhal és újabb levél képződik. Virágzata több apró, fehéres öttagú virágból áll, virágzási ideje július-augusztusban van.

A fajt a tőzegmohás lápok vízszintjének csökkenése, kiszáradása, valamit a vízszennyezés (műtrágyázás) veszélyezteti elsősorban. Legközelebbi hazai rokona az hosszúlevelű harmatfű (Drosera anglica) már évtizedekkel ezelőtt kipusztult az ország területéről.

A kereklevelű harmatfű védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

Homoki kikerics (Colchicum arenarium)

Zárvatermők > egyszikűek > kikericsfélék > homoki kikerics (Colchicum arenarium)

Homoki kikerics (Colchicum arenarium)
Homoki kikerics (Colchicum arenarium)

Ősszel (szeptember-októberben) virágzó növényritkaságunk. A hasonló felépítésű, de jóval gyakoribb őszi kikericcsel (C. autumnale) ellentétben ezzel a fajjal csak a kimondottan száraz, homokos talajú termőhelyeken találkozhatunk. Előfordulási adatai jellemzően a  Duna-Tisza közének homokos részeire esnek, de északon pl. felhatol a Tétényi-fennsíkra és a Szentendrei-szigetre is. Lilásrózsaszín virágai az őszi kikerics virágainál kisebbek, és kissé sötétebbek is. A növénynek ősszel már nincs levele, így gyakorlatilag a virág a talajból nő ki. Napos időben a lepel kinyílik, így láthatóvá válik a hat porzó és a három bibe, amelyek egyenletesen vastagok és majdnem egyenesek. A beporzás után a növény levelei és toktermése csak a következő tavasszal jelenik meg, és őszre el is szárad. Minden kikericsfaj erős méreganyagot, colchicint (kolchicint) tartalmaz. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Euphorbia canariensis

Zárvatermők > kétszikűek > kutyatejfélék > Euphorbia canariensis

Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > kaicabogárfélék > Chilocorus canariensis

Euphorbia canariensis virágok
Euphorbia canariensis tövisei
Chilocorus canariensis

A Kanári-szigetek egyik endemikus kutyatej faja, a szigetek mindegyikén előfordul. Szára a tövétől kezdve elfásodik, így akár 2-3 (-4) méter magasra is megnőhet, általában több négyzetméteres (sarj)telepek alkot. Szára általában négyélű, kettesével álló, erős tövisekkel (2. kép).  az egész növény fehér, mérgező tejnedvet tartalmaz. Virágai barnásvörösek, nektárt termelnek, rovarbeporzásúak. Termései hármasával álló toktermések (4. kép).

A növény a jó vízelvezetésű talajt kedveli, a tengerparti részektől kezdve akár 1100-1200 méteres magasságig felhatol. Bár őshonosan csak a Kanári-szigeteken él, nem veszélyeztetett, gyakori faj.

A Chilocorus canariensis katicabogár faj (3. kép) szintén bennszülött a Kanári-szigeteken, lárvája is, és a kifejlett bogár is ragadozó, főként levéltetű fogyasztó, így gyakran megfigyelhető levél- és pajzstetvekkel fertőzött kutyatejféléken illetve medvetalpkaktuszon (Opuntia-fajokon).

Euphorbia canariensis
Táj Euphorbiákkal (Tenerife, 2024)