Egy kedves rajongóm finom kritikáját megszívlelve (miszerint kevés az oldalamon a „virág”) teszek fel néhányat. Mert hát aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Ugye Adri? 🙂
Igazán dicséretet érdemel, mert november 15-én még ilyen szépen virágozni, az nem semmi! Sőt, a tetején még nyílásra váró bimbók is voltak. Ráadásul a Mátrában vagy 800 m magasan… Ki érti ezt?
Harasztok > páfrányok > pajzsikafélék > északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Arasznyi, sziklalakó páfrányunk. Mészkerülő, nálunk a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában és a Börzsönyben van ismert előfordulása. Legnagyobb populációja a füzéri Várhegyen, sziklagyepben él.
A növény levélgerince és a levél fonáka sűrűn pelyvaszőrős. Spóraérése július-augusztusban van. Nagyon ritka, fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Testvérfaja, a havasi szirtipáfrány (Woodsia alpina) csak a Saskőről (Mátra) volt ismert, innen valószínűleg kipusztult.
Nedves rétek gyakori, néha tömeges növénye, az öt rózsaszínű szirom 4-4 sallangra hasadt. A Lychnis nemzetség másik két hazai faja, a bársonyos kakukkszegfű (L. coronaria) és az enyves szurokszegfű (L. viscaria) más élőhelyen élnek, de szintén gyakoriak hazánkban. A kép még Pentax géppel, 2007-ben készült.
Évelő, hazai rokonaitól eltérően ősszel virágzó hagymás növény. Jellemző élőhelyei a száraz füves-sziklás hegyoldalak, karsztbokorerdők, ahol jellemzően az őszi esők megindulása után, szeptember-októberben virágzik. A kocsányon 5-20, kékeslila virág fejlődik, az 1-2 mm széles levelek csak később kezdenek kifejlődni és áttelelve a következő nyáron száradnak el. A faj mediterrán elterjedésű, ennek ellenére igen meglepett, amikor október végén a portugál tengerparton, a sziklás-homokos talajon megpillantottam ezt az alig 3 centis csöppséget.
A gólyaorrfélék közé általában rózsaszín, piros vagy lilás virágszínű fajok tartoznak, leveleik megdörzsölve jellegzetes illatúak. A gólyaorr (és a rokon gémorr) fajok különleges alakú megnyúlt termésükről kapták a nevüket. A legenda szerint a fajt leíró Linné egy kellemetlen szagú barátjáról, Robertről nevezte el a fajt…
A Dél-Afrikából származó muskátlifajok és nemesített fajtáik szintén a gólyaorrfélék családjába tartoznak.