A békési pusztán sétálva fedeztem fel ezt a lapuló mezei nyulat, ami annyira bízott a mimikrijében, hogy egészen közel engedett, de aztán, hogy lepleződött…

A Magyarországon honos két nyúlfaj közül (mezei és üregi) ez a nagyobb. Mivel nem ás föld alatti járatokat, jóval gyakrabban találkozhatunk vele. Növényevők, többnyire fűféléket és más lágyszárú növényeket, télen fák és bokrok kérgét és rügyeit, magvakat fogyasztanak. A művelt mezőgazdasági területek segítik elterjedésüket, ezek búvóhelyként és táplálékként egyaránt fontosak számukra. Metszőfogai folyamatosan nőnek, szemfogai hiányoznak, zápfogai redős felületűek. Összesen 6 metszőfoga van, ebből 2 a felső két, nagyobb metszőfog mögött!

Szemei hatalmasak, a fejen oldalt helyezkednek el, nagy látóteret, de korlátozottabb térlátást biztosítva az állatnak. Veszély esetén fülüket hátrahajtva lelapulnak, bízva rejtőszínükben (1. kép), de ha ez nem működik nagy ugrásokkal (2-3. kép) vagy cikcakkban futva menekülnek el. Sebességük ilyenkor elérheti a 60-70 km/órát is, amit a hátsó lábkon található speciális talpszőrzet is segít (tapadás, gyors irányváltások).

Fiókái nyitott szemmel és finom szőrzettel fedetten a talajfelszínen jönnek a világra, és pár órán belül már futni is tudnak, de jellemzően az anya távollétében a földhöz lapultan várakoznak. Nem védett, rendszeresen vadásszák.