Makró kategória bejegyzései

Uráli nünüke (Meloe uralensis)

Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > hólyaghúzófélék > uráli nünüke (Meloe uralensis)

Uráli nünüke (Meloe uralensis)

A nünükék jellegzetes, csökevényes szárnyú bogarak, alsó hártyás szárnyuk egyáltalán nincs, a felső pedig alig ér a potrohuk feléig. Testük egyébként is puha, vékonyan kitines, ami azért lehetséges, mert testfolyadékuk erősen mérgező kantaridint tartalmaz, így a ragadozók elkerülik őket. Hazánkban 14 nünüke-faj fordul elő, főképp az országnak azokon a területein, ahol nagyszámban élnek vadon méhfélék. A nünüke lárvák ugyanis élősködők, a talajba lerakott petékből kikelő lárvák a virágokra mászva belekapaszkodnak (szerencsés esetben) a méhekbe, hogy azokkal a földben lévő méhfészekbe vitessék magukat. Itt a lárvák a méhek lerakott petéit, illetve a raktározott táplálékukat fogyasztják, miközben többször vedlenek és átalakulnak.

A nünükék nőstényeinek hatalmas potrohában akár több ezer pete is lehet, ez a nagyszámú utód szükséges ahhoz, hogy a speciális életmódjuk miatti jelentős pusztulást ellensúlyozzák.

Az uráli nünüke a ritkább nünüke fajok közé tartozik, teste fekete (csak a hasoldalán látható kékes árnyalat), szárnyfedője és tora zsírfényű, finoman pontozott. A lárvákkal ellentétben a kifejlett bogarak növényevők, a képen éppen zsenge füvet fogyaszt a főhős.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Patakparti (bókoló) gyömbérgyökér (Geum rivale)

Zárvatermők > kétszikűek > rózsafélék > patakparti (bókoló) gyömbérgyökér (Geum rivale) 

Patakparti gyömbérgyökér (Geum rivale)
Patakparti gyömbérgyökér (Geum rivale) terméssel

Nagy szenzáció volt, amikor 1999-ben megtalálták a fajt Észak-Magyarországon, Szuhafő település közelében. A patakparti (kertészeti nevén bókoló) gyömbérgyökér alapvetően magashegységi növény, hozzánk vadon legközelebb a Kárpátokban, illetve Horvátország nyugati részén él, nemesített változatait, mint (szikla)kerti növényt számos kertészet árulja.

A képek Izlandon készültek, ahol szintén őshonos.

Agavé (Agave amaricana)

Zárvatermők > egyszikűek > spárgafélék > Agave americana

Kivágott agavé szár
Útmenti agavé telep Tenerife szigetén

Az agavé-félék Amerikában őshonosak, de némelyik fajukat (dísznövényként) a világ minden kontinensén ültetik, ahonnan kivadulhatnak. A mediterrán országokba utazók gyakran találkozhatnak a görög vagy spanyol tengerpartokon hatalmas agavékkal, amelyek láthatóan remekül érzik magukat a száraz és napos környezetben – eredeti hazájuktól távol. Húsos (pozsgás) levelük akár 2 méteres is lehet, a levelek szélén és csúcsán erős tüskékkel. Gyakran vegetatív módon, sarjakkal szaporodnak, de az idős növények – jellemzően életükben egyszer – virágot is hoznak. Ilyenkor a növény több méter magasságú, egyenes kocsányon fehér vagy krémszínű virágzatot fejleszt, amely a beporzás és magképzés után – az egész anyanövénnyel együtt elpusztul.

Az agavékat őshazájukon kívül csak dísznövényként ültetik, Közép-Amerikában viszont számtalan módon felhasználják őket: legismertebb ebből a tequila és a meszkál alkoholos ital, amit az agavék levelektől megfosztott központi, keményítőben gazdag részéből erjesztenek, majd desztillálnak.

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Zárvatermők  > kétszikűek > boglárkafélék > leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Évelő faj, karógyökere mélyen nyúlik a talajba. Nagyméretű virágja felálló, a virágok kékeslilák, napos időben tágra nyílók. A virágzás kezdetén még nincsenek azévi levelei, de a tavalyi, elszáradt levelei általában jól láthatók, páratlanul szárnyaltak, erősen szeldeltek. Az egész növényt hosszú, puha és selymes szőrzet borítja.

Porzói élénksárga színűek, a termők a lepel színhez hasonlóan lilásak. Virágzási ideje március-április hónapokban van. Elvirágzás után a kocsány megnyúlik, ekkor a növény akár 30-40 cm magasságúra is nőhet. Termése aszmagcsokor, az egyes termések végén hosszú, szőrőzött repítőkészülékkel. A magok csak rövid ideig csírázóképesek.

Leginkább napos és száraz, déli vagy keleti fekvésű domboldalakon, sziklagyepekben, lösz- illetve homoki gyepekben fordul elő, főként a középhegységeinkben. Élőhelyein a természetes szukcesszió (cserjésedés) veszélyezteti, ugyanis árnyékos helyen a növény elpusztul.

Mivel nagyon dekoratív vadvirág, sokszor esik áldozatul a virágszedésnek, pedig gyorsan elhervad. „Kertbarátok” néha megpróbálkoznak a növény kiásásával is, bár ez – az említett mélyre hatoló karógyökér miatt – szinte reménytelen vállalkozás.

Kertbe a kertészetekben kapható kökörcsinváltozatokat ültessük!

Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.