Makró kategória bejegyzései

Abia nitens levéldarázs

Ízeltlábúak > rovarok > hártyásszárnyúak > bunkóscsápú levéldarazsak > Abia nitens

Abia nitens levéldarázs
Abia nitens levéldarázs portré

Ősi felépítésű hártyásszárnyúak, jellemző, hogy a tor és a potroh még nem különült el jól láthatóan, vagyis nincs „darázsderekuk”. Testükön a szelvények szabad szemmel is jól megfigyelhetőek, szárnyaik sűrűn erezettek. A bunkóscsápú levéldarazsak – ahová ez a faj is tartozik – bunkószerűen megvastagodott utolsó csápízeikről kapták nevüket.

A levéldarazsak szinte kivétel nélkül növényevők: lárváik – melyek hasonlítanak a lepkék hernyóira (ezért ezeket álhernyónak nevezzük) – szabadon, vagy növények belsejében fejlődnek. Néhány fajuk túlzottan elszaporodva károkat is okozhat a termesztett növényekben.

Latrodectus dahli

Ízeltlábúak > pókszabásúak > pókok > törpepókok > Latrodectus dahli

Kokonját őrző nőstény Latrodectus dahli (Socotra)

A hírhedt fekete özvegy rokona. Socotra szigetén egy nagyobb tőtömb felfordítása után leltem rá. A nőstény őrzi a kikelésig a lerakott petéket tartalmazó kokont. A hímek mérete kisebb, a nőstények a sikeres párzás után gyakran elfogyasztják az immár „feleslegessé vált” ámde tápdús hímet…

Óriás útifű (Plantago maxima)

Zárvatermők > kétszikűek > útifűfélék > óriás útifű (Plantago maxima)

Óriás útifű (Plantago maxima) 2026
A növény levele
Óriás útifű (Plantago maxima) már virágzás után

Mintegy 40 évig kipusztult fajnak gondolták, majd szerencsére 1990 után több populációját is felfedezték a Turjánvidéken, a Kiskunságban. Bár a növény magyarországi előfordulását már régóta ismerjük, mindig is ritkaságnak számított. Thaisz Lajos 1902-ben a Magyar Botanikai Lapok egyik számában az ország egyik legritkább növényének nevezi. A terület csatornázása nyomán a faj élőhelye már a 20. század elején kiszáradásnak indult, 1950-re az addig ismert valamennyi élőhelyéről eltűnt. A hazánkban talán leggyakoribb lándzsás (P. lanceolata) illetve nagy útifűtől (P. major) eltérően ez a faj a nedves élőhelyeket, lápréteket kedveli, karógyökere mélyen hatol a nedves talajba. Mérete és morfológiai jellegzetességei miatt nem igazán téveszthető össze más növényekkel: levelei tőállóak, kissé bőrszerű tapintásúak, épszélűek, fokozatosan nyélbe keskenyedők. A levélnyél hossza általában meghaladja a levéllemez hosszát. A levél 9 (-11) erű, színe kopasz, fonákja azonban szőrözött. A virágzat fehér füzérvirágzat, átlagosan 60-90 cm magas, de ritkán az 1 méteres magasságot is meghaladhatja. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

https://www.dunaipoly.hu/hu/hir/a-szereny-orias

Virágzó óriás útifű (Plantago maxima)
Óriás útifű (Plantago maxima) virágzat
Virágzó óriás útifű (Plantago maxima)

Fátyolos nőszirom (Iris spuria)

Zárvatermők > egyszikűek > nősziromfélék > fátyolos nőszirom (Iris spuria)

Fátyolos nőszirom (Iris spuria) virágos hajtás
Fátyolos nőszirom (Iris spuria) bimbó

Hát, jelenleg ennyi. Olyan aszály van a Kiskunságban, hogy a felkeresett „lápréten” a fátyolos nőszirmok többsége nem is virágzik, levelük is alig van, és sajnos több olyan egyedet is láttam, amelyiknek már bimbós állapotban elszáradt a virágja… Nagyon kéne egy jó kiadós eső országszerte!

Magamnak küldöm ezt a dalt, a felejthetetlen Császár Előd énekelte. Refrénje: „Megtalállak még, tudom hogy ennyi még nem elég” 

Bagliettoa marmorea

Tömlősgombák > Eurotiomycetes > Verrucariaceae > Bagliettoa marmorea

Bagliettoa marmorea (2007 Montenegró)
Bagliettoa marmorea (2026 Villányi-hegység)

Az egyik kedvenc színű zuzmóm, régebbi neve Verrucaria marmorea. Endolitikus faj, vagyis „beoldja” magát az aljazként használt kőzetbe. Csak meszes alapkőzeten fordul elő, kéregszerű telepe rendkívül szorosan tapad, gyakorlatilag csak a kőzettel együtt gyűjthető. Színe rózsaszínes vagy lilás, a spóratermő peritéciumok a kőzetbe mélyedő lyuknak látszódnak. Színe miatt szembetűnő, de hazánkban nem gyakori zuzmófaj, a mediterrán területek (magas)hegységeiben jóval többször találkozhatunk vele.