A tengeri makkok az egész Földön elterjedtek, főként a tengerek árapály zónáiban találkozhatunk velük, amikor a sziklás részekről a víz visszahúzódik. De megtelepedhetnek hajók alján, vízben álló cölöpökön, vagy akár más tengeri állatokon (kagylókon, csigákon, nagyobb rákokon vagy akár cetfélék bőrén is). A több lemezből álló meszes héjon belül található az állat, ami rendszertanilag a kacslábú rákok közé tartozik.
Apálykor a mészlemezek szorosan záródnak, de ha a víz újra ellepi, az állat kinyújtja lábait és táplálkozni kezd. Mivel erősen a sziklához tapadtan élnek, így csak a vízben lebegő szerves törmelék és planktonikus lények jöhetnek szóba, mint táplálékforrás. Több évig élnek, egyedszámuk a kedvező helyeken akár több száz példány is lehet négyzetméterenként.