Címke: Harasztok

Mezei zsurló (Equisetum arvense)

Harasztok > zsurlók > zsurlófélék > mezei zsurló (Equisetum arvense)

Mezei zsurló (Equisetum arvense)
Mezei zsurló (Equisetum arvense)

A hazánkban előforduló nyolc zsurlófaj közül talán ez a leggyakoribb. Minden zsurlóra jellemző, hogy leveleik csökevényesek, pikkelyszerűek, a fotoszintézist a zöld szár végzi. Föld feletti száruk öreges, az evolúcióban náluk alakul ki először a szárban a kambiumgyűrű (osztódószövet).

A mezei zsurlónak kétféle hajtása fejlődik, ezek időben elcsúszva alakulnak ki a földben található, akár 2-3 méter hosszúságot is elérő gyöktörzséből. Kora tavasszal a növény zöld színanyagot nem tartalmazó spóratermő hajtást fejleszt, levelei örvösen állnak, alapjukon összenőttek (levélhüvely alakul ki), nem fotoszintetizálnak (1. kép). Ennek a hajtásnak a tetején található a 2-3 cm nagyságú sporofillum füzér, aminek kinyílásával szóródhatnak ki a klorofillt tartalmazó, zöld színű spórák (2. kép). A spóraérés után ez a hajtás elpusztul, és nyárra a növény egy zöld színű, elágazó, érdes tapintású (SiO2 kristályok!), 10-30 cm magasságú fotoszintetizáló hajtást fejleszt. A levelek ezen a hajtáson is csökevényesek, de még apróbbak, mint a kora tavaszi hajtáson.

A zöld, fotoszintetizáló hajtása fontos, nagy mennyiségben gyűjtött drog (vérzéscsillapítás, vizelethajtás, fertőtlenítés). Szilícium-dioxid tartalma miatt edények súrolásra is használták, a zsurlók neve valószínűleg innen származik.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mezei_zsurl%C3%B3

https://mariatrebenpatikaja.hu/mezei-zsurlo-equisetum-arvense/

https://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/905966/Mezei+zsurl%C3%B3.pdf/76843d9f-18f6-4b2e-a7c2-91fe86d03658

Nagylevelű moszatpáfrány (Azolla filiculoides)

Harasztok > páfrányok > moszatpáfrányfélék > nagylevelű moszatpáfrány (Azolla filiculoides)

Nagylevelű moszatpáfrány (Azolla filiculoides)
Nagylevelű moszatpáfrány (Azolla filiculoides)

Zöld fodorka (Asplenium viride)

Harasztok > páfrányok > fodorkafélék > zöld fodorka (Asplenium viride)

Zöld fodorka (Asplenium viride)
Aranyos fodorka (Asplenium trichomanes)

Ez az alig arasznyi (5-20 cm-es) sziklalakó növényke nálunk nem egy gyakori páfrány, méretében és alakjában is a sokkal közönségesebb aranyos fodorkára hasonlít, de azzal ellentétben a levélgerince végig zöld (csak a tövénél barnás), míg az aranyos fodorkának végig barna (2. kép). Egyszeresen szárnyalt levele világos zöld, puha tapintású, a levélkék csipkés szélűek. A zöld fodorkával főként állandóan párás, nedves szurdokerdőkben, sziklagyepek északi oldalán sziklarepedésekbe bújva találkozhatunk, mindig meszes alapkőzeten. Védett faj, természetvédelmi értéke 5.000 Ft

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=88

Óriás páfrányfa (Dicksonia antarctica)

Harasztok > páfrányok > Dicksoniaceae > óriás páfrányfa (Dicksonia antactica)

Óriás páfrányfa (Discksonia antarctica)
Óriás páfrányfa (Discksonia antarctica)
Óriás páfrányfa (Dicksonia antactica)

A páfrányfák igazi élő kövületek, fosszíliáik alapján a ma élő, mintegy ezer faj felépítése szinte azonos az évmilliókkal ezelőtt élt fatermetű harasztokéval.

A devon és a karbon korban (kb. 390-300 millió évvel ezelőtt) a számukra optimális klíma miatt a harasztok egy része fatermetűekké fejlődhetett, így tulajdonképpen ezek a növények alkották a Földön az első erdőket. Ezek az ősi erdők nagyon jelentősek voltak a Föld oxigénszintjének stabilizálásában, gyökérzetük révén pedig a talajképződésben is fontos szerepet játszottak. Az ebben az időszakban elpusztult ősharasztokból keletkeztek (szénülés folyamatával) a ma ismert legjobb minőségű széntelepek (feketekőszén, antracit).

Az óriás páfrányfa törzse eredeti termőhelyén (Ausztráliában és Tasmániában) eléri a 10-15 méteres magasságot, de törzse nem igazi fás szár, hanem az egyébként vízszintesen kúszó és föld alatti gyöktörzs függőleges „változata”, amit az elpusztult levélnyelek és hajtáseredetű gyökerek borítanak.

Levelei kétszeresen vagy háromszorosan szárnyaltak, 2-3 méteresek, az idősebb növények a levélfonákon spórákat termelnek.

A páfrányfák a Föld déli féltekéjén honosak, sok fajuk veszélyeztetett, vörös-listás növény, igen szűk elterjedési területtel.

Az óriás páfrányfa viszont kedvelt, különleges kinézetű növény, de szépen fejlődni csak állandóan meleg és párás körülmények között tud.

Ezek becsavarodtak…

Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)
Európai struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris)

A páfrányok levelei jellemzően pásztorbotszerűen vannak becsavarva, kora tavasszal pedig látványos a levelek kitekeredése, kiterülése. Ha szerencsénk van sikerül elcsípni a csak rövid ideig látható állapotot.

Közönséges laposkorpafű (Diphasiastrum complanatum)

Harasztok > korpafüvek > korpafűfélék > közönséges laposkorpafű (Diphasiastrum complanatum)

Közönséges laposkorpafű (Diphasiastrum complanatum) hajtás
Közönséges laposkorpafű (Diphasiastrum complanatum)