Utazás kategória bejegyzései

Gyöngyházszobrászat

„A XVII. és XIX. század között Betlehem és Jeruzsálem egy különleges művészeti ág – a gyöngyházszobrászat – központjaivá vált. A helyi kézművesek – akik gyakran ferences kolostorok műhelyeihez kötődtek – a Vörös-tengerből származó kagylóhéjakat részletgazdag „vizuális Bibliákká” alakították át. E tárgyak többsége megőrzi a kagylóhéj természetes formáját; a díszítés igazodik a héj alakjához, egyúttal erősítve annak szimbolikus jelentését. Más esetekben a gyöngyházat különféle tárgyak – például hordozható oltárok, ikonok és keresztek – díszítésére használták fel.

Az európai zarándokok által a Szentföldről származó áhítatos emléktárgyként és hitvallásként vásárolt alkotások szoros kapcsolatban állnak a kereszténységgel, a zarándoklattal és a lelki megújulással. Napjainkban, ahogy ezek a hagyományos vésési és fúrási technikák lassan feledésbe merülnek, a megmunkált kagylóhéjak, keresztek és oltárok egyedülálló művészeti örökség ritka tanúiként szolgálnak.” Igreja de São Francisco, múzeum, Portó

Kagylóhéj belső felülete gyöngyházréteggel

Sok puhatestű meszes héja gyöngyházbevonatú. A külső meszes vázat az állat a köpenyének szegélyén található mirigyeivel állítja elő, a vízből felvett anyagokból. A váz általában három rétegű: a külső vékony réteg főként fehérjéből (conchin) áll ez a periostracum. Alatta található a legvastagabb réteg, az öt- illetve hatszögletű CaCO3 oszlopokból álló ostracum, míg legbelül a szintén vékony hypostracum – ez utóbbi lehet gyöngyházfényű. Ez a réteg szabályosan váltakozó fehérje- és mészrétegekből (konkrétan aragonitból) áll,  és a fényt visszaverve alakulhat ki a szivárványos gyöngyházszín (fényinterferencia).

Rakia

Ültünk egy páran a csenevész diófa alatt és én próbáltam ügyesen a pad alá önteni a színültig töltött poharam tartalmának legalább egy részét. Mert férfiember errefelé simán megissza dögmelegben is a rakiát, ezt a kitudja miből főzött pálinkát. Errefelé. Errefelé Montenegróban. Én meg próbálom kiönteni, mert nem akarom a kedves idős bácsi-néni párost megsérteni. Mert ahogy megláttak bennünket a köves úton lefelé zötyögni (motorfékkel jöttünk iszonyú hanggal, mert a fékünk nem volt az igazi…), azonnal integetni kezdtek, és nem volt menekvés, be kellett mennünk hozzájuk. Egy szót sem értenek semmi nyelven, de kedvesen vigyorgunk egymásra, és már jön is a rakia…Egyébként egy szurdokhoz igyekeztünk éppen, nézelődni és fürdeni. Az út, amin autóval jöttünk le, szörnyűségesen zötyögős volt, és majd 1000 métert ereszkedik néhány km alatt… Óriási fenyők és bükkök, Telekivirágok az út szélén, hűvös és párás a levegő. A szurdokban a víz kristálytiszta, és nagyon hideg. Háromra. Háromra mindenki beleugrik és fotó is készül a csobbanásról.
A visszafelé úton végig arra várok, mikor adja fel az autó motorja az egyenlőtlen küzdelmet az elemekkel. De szerencsésen felértünk a platóra, akkor valószínűleg hazafelé fogunk lerobbanni… Fő az optimizmus.

Bálnacsontok

Bálnacsontok a tengerparton gúlába rendezve (Jemen)
Bálnacsigolyák Izlandon

Ha nem is gyakran, de elpusztult bálnák is partra sodródnak Szokotrán.  A kisebb cetfélékre hagyományosan vadásznak is, bár az utóbbi évtizedekben a tengeri emlősök állománya jelnetősen megritkult és több egyezmény is tiltja a vadászatot.  Az ámbráscet bélrendszerében keletkező rejtélyes anyag, az ámbra ezeken a partokon is fellelhető. Ha egy szokotri ilyen darabot talál a parton, először hálát kell adnia Allahnak, ezzel elűzve a gonosz ártást. Az ámbrát komoly varázserejű anyagnak tartják, a talált darab egyik felét saját használatra tartják meg (gyógyszerként használják) másik felét a szokásoknak megfelelően elajándékozzák. Ámbrát nem csak a partokon vagy a tengeren sodródva lehet találni, hanem a partra sodródott ámbráscet tetemből is kinyerhető.   

(Az ámbrát a nyugati világban a legdrágább illatszerekhez használják, ára is magas 10-20.000 USD kilója.)

Palackfa (Adenium obesum subsp. socotranum)

Zárvatermők > kétszikűek > meténgfélék > Adenium obesum subsp. socotranum

Palackfa (Jemen, Socotra)
Palackfa (Jemen, Socotra)
Palackfa (Jemen, Socotra)
Táj palackfákkal és sárkányvérfákkal (Jemen, Socotra)
Táj palackfákkal (Jemen, Socotra)

Eredeti élőhelyükön (Kelet-Afrikában, az Arab-félszigeten, valamint Socotra-szigetén) akár 3-4 méteres magasságúra is megnőhetnek ezek pozsgás növények. Rendkívül szárazságtűrőek, megvastagodott szárukban tetemes mennyiségű vizet képesek raktározni. A tárolt folyadék nem fogyasztható, a növény embernek és legelő állatnak egyaránt mérgező. A növény rendszertanilag a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozik, a hazai fajok közül a kis télizöld és a pusztai meténg virága, virágszerkezete hasonló felépítésű. Megvastagodott szára rendkívül változatos alakú, gyakorlatilag nincs két egyforma példány, a szabályos megnyúlt palack formától a több törzsű, elágazó, szabálytalan változatig szinte bármilyen lehet a vastagodás. A pozsgáskedvelők körében a növény nagyon népszerű, számtalan változatát nemesítették ki. Socotra szigetén bennszülött alfaja él.

Plantago reniformis

Zárvatermők > kétszikűek > útifűfélék > Plantago reniformis

Plantago reniformis (Montenegro)
Plantago reniformis (Montenegro)

Magyarországon nem fordul elő, a Dinári-hegység bennszülött reliktumfaja (Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Koszovó, Albánia és Görögország) viszonylag szűk elterjedési területtel. Évelő növény, jellemző élőhelyei a havasi rétek, általában 1500-2300 m között, de előfordul bolygatottabb helyeken (néha pl. utak mentén) is. Nagyméretű levelei tőlevélrózsát alkotnak, kerekdedek vagy oválisak, gyakran „gyűrött” hatásúak, szélük szabálytalanul és ritkásan fogazott. Levélnyele olyan hosszú vagy kissé hosszabb, mint a levéllemez. Virágzata az útifűfélékre jellemző fehér virágzat, virágzási ideje május-július hónapokban van.  

Karoliniai dobozteknős (Terrapene carolina)

Gerincesek > hüllők > teknősök > mocsáriteknős-félék > karoliniai dobozteknős (Terrapene carolina)

Karoliniai dobozteknős (Terrapene carolina)
Karoliniai dobozteknős (Terrapene carolina) hasoldala

A dobozteknősök („box turtle”) nevüket jellegzetes, csuklópántszerű haspáncéljukról kapták, amit veszély esetén szinte tötéletesen el tudnak zárni (2. kép). Dobozteknősök élnek Észak-Amerikában (4 faj) és Délkelet-Ázsiában is. Szárazföldi teknősök, páncéljuk erősen domború, a legtöbb fajnál kimondottan dekoratív. Kedvelik a nedvesebb erdőket, folyók és mocsarak környékét. Mindenevők, az USÁ-ban többször megfigyelték, hogy a bogyók és gombák mellett elpusztult állatokat is elfogyasztottak. A képeken látható közönséges vagy karoliniai dobozteknős ragaszkodik területéhez, a hímek (ha szaporodási időben találkoznak) megküzdenek a nőstényért: ez többnyire a másik lökdöséséből, illetve felborításából áll. A nőstények egyetlen párosodás után több évig képesek termékeny tojásokat rakni. Az USA több államában is engedélyhez kötött a tartásuk, de sok helyen illegálisan gyűjtik és árusítják a frissen kikelt kis tenősöket. Emellett élőhelyük csökkenése a fő veszélyeztető tényező. Ázsiában ráadásul több helyen fogyasztják is ezeket az állatokat, és az illegális állatkeresekedelem itt is jellemző, amivel tovább csökken az egyes  poulációk mérete.