Az ember – főleg ha magashegységben túrázik – előbb utóbb összefut legelésző tehenekkel. A jószágok többnyire illedelmesen viselkednek, vagyis ha mi nem abajgatjuk őket, legfeljebb kíváncsian nézegetnek, ha pedig közelebb megyünk, fürgén arrébb kocognak. A montenegrói tehén (3. kép) az egyetlen, aminek a fülében nem láttam bilétát.
Gerincesek > hüllők > pikkelyes hüllők > gyíkok > vakondgyíkfélék > szokotrai szkink (Trachylepis socotrana)
Nappali életmódú robosztus gyíkféle, endemikus faj Socotra szigetéen. Sokfelé megtalálható ahol búvóhelyet talál, csak a teljesen nyílt területeket kerüli.
A sózott és szélben szárított tőkehal (bacalhau) Portugália egyik kedvelt étele. A halak húsát tisztítás után úgy hasogatják be, hogy a levegő minél nagyobb felületen érje, így gyorsan elveszíti víztartalmát, szinte kőkeményre szárad. Sokféleképpen fogyasztható, de előtte mindenképpen több óráig kell áztatni vízben, amíg a só nagy része leoldódik, illetve a hús vizet vesz fel és megpuhul.
A fotóstúrák és a családi programok néha nem mennek gördülékenyen, de azért így vagy úgy mindig elmékezetesek 🙂
Kora reggeli hangulat az Albán Alpokban. A bükkös már hazai ködöt tartalmaz. Nem csak nyomokban.
A 2008-as montenegrói túránk alatt készült képek – három szegfű és egy fehérmájvirág.
Az utóbbi napokban több baleset is történt a portugál tengerparton, ami bár ősszel is gyönyörű, de egyes helyeken kimondottan veszélyessé tud válni. Az óceánpart alap esetben is jóval nagyobb hullámokat produkál, mint egy beltenger: a képen a jobb oldalon látható horgász jó méretarány a felcsapódó hullám méretéhez…
