Kékbaktériumok > Cyanphyceae > Nostocales > Nostocaceae > Nostoc commune
Zárvatermők > kétszikűek > varjúhájfélék > deres varjúháj (Sedum hispanicum)
A Nostoc egy cianobaktérium, amelynek kocsonyás telepei főként a nedves, tömör, rosszul szellőző talaj felszínén jelennek meg. A telepek mérete száraz időben jelentősen csökken, szinte észrevétlen lesz.
Zárvatermők > kétszikűek > diófafélék > pekándió (Carya illinoiensis)
A pekándió (Carya illinoiensis) őshazája az Egyesült Államok délkeleti része. Levele a nemes dióhoz hasonlóan összetett, páratlanul szárnyalt, de levélkés keskenyebbek és fogazott szélűek. A pekándiófa hosszú életű, ismertek ezer év körüli példányok is. Kb. 6–10 éves korában fordul termőre, és akár 200 éven keresztül megbízhatóan terem, így egy pekándió ültetvényt nyugodtan nevezhetünk hosszútávú befektetésnek. Idősebb korában elérheti a 30 méteres magasságot is, de csak a számára szükséges mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízellátottságú talajon fejlődik ilyen méretűre. Termése a nemes dióhoz képest hosszabb és vékonyabb héjú. Magja is kevésbé barázdált, kellemes ízű, édesebb. A világ pekándió termelésének kb. 80%-át az Egyesült Államok adja, itt a földimogyoró után a második legnépszerűbb olajos mag, számos édes és sós sütemény összetevője.
Bár a sziget egyes részei nagyon szárazak, igazi klasszikus homok vagy kősivatag Szokotrán nem alakult ki. A sziget déli, kevéssé látogatott és nehezen megközelíthető részein viszont – az állandóan fújó szél hatására – több száz méter szélességben homokdűnék jöttek létre, amelyek a kora hajnali vagy az esti naplementében mutatnak a legjobban. A fényképezőgépnek nagyon árt a millió apró homokszem, amelyek könnyen bekerülnek minden kis résbe, és ha nem vagyunk óvatosak akkor a gép belsejébe is. (Objektívet itt ne cserélgessünk…)
Zárvatermők > kétszikűek > harmatfűfélék > kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)
Hazánkban nagyon ritka, tőzegmohalápokhoz kötődő rovaremésztő növény. Rovarfogásra módosult levelei tőlevélrózsát alkotnak, kerekded formájúak és hosszú nyelűek, minden levélen nagyszámú pirosas színű mirigyszőr (tentákulum) található. Mivel ez a faj is nitrogénben szegény talajon él, a szükséges nitrogénvegyületeket állati fehérjék bontásából pótolja, emellett alap növényi tevékenységként fotoszintetizál is. A levélen látható sok apró csepp mindegyike ragadós váladékot tartalmaz, így a rászálló kisebb rovarok – tipikusan szúnyogok és kisebb legyek – csapdába esnek. A levél szomszédos tentákulumai is lassan a zsákmány felé hajlanak, majd a rögzített rovart megemészti a növény. A kitint nem tudja enzimekkel lebontani, így az állat váza (kitinkutikula) a levél felületén marad. Egy-egy levél csak néhány rovart képes elejteni, azután elhal és újabb levél képződik. Virágzata több apró, fehéres öttagú virágból áll, virágzási ideje július-augusztusban van.
A fajt a tőzegmohás lápok vízszintjének csökkenése, kiszáradása, valamit a vízszennyezés (műtrágyázás) veszélyezteti elsősorban. Legközelebbi hazai rokona az hosszúlevelű harmatfű (Drosera anglica) már évtizedekkel ezelőtt kipusztult az ország területéről.
A kereklevelű harmatfű védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.
Gombák > tömlősgombák > Lecanoromycetes > Peltigerales > Peltigeraceae > Solorina crocera
Különleges színe miatt jól azonosítható leveles, talajlakó zuzmó. Angol nevét „Chocolate Chip Lichen” a változó alakú és méretű spóratermő részeiről (apotéciumairól) kapta, amik csokoládé darabokra emlékeztetnek. A telep alsó, széli része hullámosan felhajlik, és a benne lévő szolorinsavtól jellegzetesen narancssárga színű. Különlegessége, hogy kétféle fotobionta élőlényt is tartalmaz: zöldmoszatok és cianobaktériumok együtt alkotnak szimbiózist a gombapartnerrel. A faj a magasabb hegyvidékeket és az északi területeket kedveli, itt nem ritka.
Gerincesek > kétéltűek > békák > valódi békák > gyepi béka (Rana temporaria)
Ízeltlábúak > rovarok > egyenesszárnyúak > sáskák > szalagos sáska (Oedaleus decorus)
Zárvatermők > egyszikűek > kikericsfélék > homoki kikerics (Colchicum arenarium)
Ősszel (szeptember-októberben) virágzó növényritkaságunk. A hasonló felépítésű, de jóval gyakoribb őszi kikericcsel (C. autumnale) ellentétben ezzel a fajjal csak a kimondottan száraz, homokos talajú termőhelyeken találkozhatunk. Előfordulási adatai jellemzően a Duna-Tisza közének homokos részeire esnek, de északon pl. felhatol a Tétényi-fennsíkra és a Szentendrei-szigetre is. Lilásrózsaszín virágai az őszi kikerics virágainál kisebbek, és kissé sötétebbek is. A növénynek ősszel már nincs levele, így gyakorlatilag a virág a talajból nő ki. Napos időben a lepel kinyílik, így láthatóvá válik a hat porzó és a három bibe, amelyek egyenletesen vastagok és majdnem egyenesek. A beporzás után a növény levelei és toktermése csak a következő tavasszal jelenik meg, és őszre el is szárad. Minden kikericsfaj erős méreganyagot, colchicint (kolchicint) tartalmaz. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.