Bálnacsontok a tengerparton gúlába rendezve (Jemen)
Bálnacsigolyák Izlandon
Ha nem is gyakran, de elpusztult bálnák is partra sodródnak Szokotrán. A kisebb cetfélékre hagyományosan vadásznak is, bár az utóbbi évtizedekben a tengeri emlősök állománya jelnetősen megritkult és több egyezmény is tiltja a vadászatot. Az ámbráscet bélrendszerében keletkező rejtélyes anyag, az ámbra ezeken a partokon is fellelhető. Ha egy szokotri ilyen darabot talál a parton, először hálát kell adnia Allahnak, ezzel elűzve a gonosz ártást. Az ámbrát komoly varázserejű anyagnak tartják, a talált darab egyik felét saját használatra tartják meg (gyógyszerként használják) másik felét a szokásoknak megfelelően elajándékozzák. Ámbrát nem csak a partokon vagy a tengeren sodródva lehet találni, hanem a partra sodródott ámbráscet tetemből is kinyerhető.
(Az ámbrát a nyugati világban a legdrágább illatszerekhez használják, ára is magas 10-20.000 USD kilója.)
Az egyik leggyakoribb cincérünk, a virágokon (főleg cickafarkon) gyakran látható lucerna darázscincér (Echinocerus floralis), itt éppen gyalogbodzán táplálkozik. A bogár lárvája lucerna gyökerében fejlődik, olykor kártevő is lehet. A darázscincérek túlélési stratégiája a darazsak sárga-fekete mintázatának leutánzása, ami szerencsés esetben védelmet biztosít a velük táplálkozó ragadozókkal (madarak, gyíkok stb) szemben.
A mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó hibiszkusz-fajok többsége a trópusi ill. szubtrópusi övben él, hazánkban így csak üvegházban nevelhető. Vannak lágy- és fásszárú fajaik is, virágaik öttagúak, nagyok, mutatósak, a dísznövény kedvelők között igen népszerűek. Kertészeti változataiknak se szeri se száma.
A Hibiscus breckenridgei a Hawaii-szigeteken őshonos bennszülött faj, amelyet az élőhelyvesztés és a betelepített állatok okozta károsítás (legelés) kritikusan veszélyeztet. Élőhelye a szigetek alacsonyabban fekvő szárazabb cserjéseiben van, ahol 3-5 méter magas bokorrá, illetve kisebb fává nő. A kép botanikus kertben készült.