Zárvatermők > kétszikűek > őszirózsafélék > piros pozdor (Scorzonera purpurea)
Neve elég félrevezető, a virág szirmai ugyanis lilásak vagy lilásrózsaszínűek, de semmiképp nem pirosak. A pozdorok közül eléggé kilóg ezzel a virágszínnel, mert a hazai fajok egyébként mind sárgák. Mészkedvelő faj, karsztbokorerdők, sziklagyepek védett növénye. Természetvédelmi értéke 5.000 Ft.
Az ősi kétszikű növénycsaládokra, pl. a boglárkafélékre jellemző a sok porzó és a sok termő jelenléte a virágokban. A képen egy leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) virágja látható.
Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > hólyaghúzófélék > uráli nünüke (Meloe uralensis)
A nünükék jellegzetes, csökevényes szárnyú bogarak, alsó hártyás szárnyuk egyáltalán nincs, a felső pedig alig ér a potrohuk feléig. Testük egyébként is puha, vékonyan kitines, ami azért lehetséges, mert testfolyadékuk erősen mérgező kantaridint tartalmaz, így a ragadozók elkerülik őket. Hazánkban 14 nünüke-faj fordul elő, főképp az országnak azokon a területein, ahol nagyszámban élnek vadon méhfélék. A nünüke lárvák ugyanis élősködők, a talajba lerakott petékből kikelő lárvák a virágokra mászva belekapaszkodnak (szerencsés esetben) a méhekbe, hogy azokkal a földben lévő méhfészekbe vitessék magukat. Itt a lárvák a méhek lerakott petéit, illetve a raktározott táplálékukat fogyasztják, miközben többször vedlenek és átalakulnak.
A nünükék nőstényeinek hatalmas potrohában akár több ezer pete is lehet, ez a nagyszámú utód szükséges ahhoz, hogy a speciális életmódjuk miatti jelentős pusztulást ellensúlyozzák.
Az uráli nünüke a ritkább nünüke fajok közé tartozik, teste fekete (csak a hasoldalán látható kékes árnyalat), szárnyfedője és tora zsírfényű, finoman pontozott. A lárvákkal ellentétben a kifejlett bogarak növényevők, a képen éppen zsenge füvet fogyaszt a főhős.
Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
Hagyományos szárítással készül a mazsola.
Gerincesek > madarak > újmadárszabásúak > vágómadárfélék > egyiptomi keselyű (Neophron percnopterus)
Zárvatermők > kétszikűek > rózsafélék > patakparti (bókoló) gyömbérgyökér (Geum rivale)
Nagy szenzáció volt, amikor 1999-ben megtalálták a fajt Észak-Magyarországon, Szuhafő település közelében. A patakparti (kertészeti nevén bókoló) gyömbérgyökér alapvetően magashegységi növény, hozzánk vadon legközelebb a Kárpátokban, illetve Horvátország nyugati részén él, nemesített változatait, mint (szikla)kerti növényt számos kertészet árulja.
A képek Izlandon készültek, ahol szintén őshonos.
…és Gergő mint méretarány és optikai tuning 🙂
