A szárazföldön élő csigák a meleg és száraz (nyári) időszakban a vízvesztést és kiszáradást elkerülendő nyári nyugalmi állapotba (esztiváció) kerülnek. Ilyenkor az erősen felmelegedő talaj felszínétől minél jobban eltávolodnak, vastagabb fűszálakra, kórókra, kerítésekre másznak, ahol a légmozgás is csökkenti a magas hőmérsékletet. Házuk szájadékát elzárják, anyagcseréjüket a minimálisra csökkentik, és várják az esős (és hűvösebb) időszakot. Egy-egy alkalmas helyen, egymást is védve, néha igen nagy számú csiga is tartózkodhat egyszerre.