Címke: fokozottan védett fajok

Déli cselling (Notholaena marantae)

Harasztok > páfrányok > szalagpáfrányfélék > déli cselling (Notholaena marantae)

Déli cselling (Notholaena marantae)
Déli cselling (Notholaena marantae) levélfonák

Mészkerülő, sziklalakó páfrányunk. A faj széles elterjedési területű, de populációi mindenhol kis példányszámúak, mert a növény ökológiai igényei igen speciálisak. Magyarországon egyetlen termőhelye a Balaton-felvidéken található Szent György-hegyen van, ahol déli oldal napos, nyáron felforrósodó szerpentinsziklái között él egy kisebb, 100-200 egyedre becsült, de stabil populációja. A növény kis vagy közepes termetű, levelei 10-30 cm-es hosszúságúak, egyszeresen, vagy kétszeresen szárnyaltak, a levélnyél kb. akkora vagy hosszabb, mint maga a levéllemez. A tavasszal világoszöld levél nyárra már sötétzöld, vastag, bőrszerűvé válik, áttelel. A levélfonákot világosbarna pikkelyek fedik, a spóratartók ez alatt találhatók. Spóraérése június-júliusban van. Hosszantartó szárazságban a növény levelei – a pikkelypáfrányhoz hasonlóan – fonákukkal kifelé összepöndörödnek, de eső hatására képesek vizet felvenni, és gyorsan újra kizöldülnek. Ez a tulajdonság („poikilohidrikus”, változó vízállapotú) nem számít különlegesnek zuzmók vagy a mohák között, de a harasztoknál már jóval ritkább.

A cselling nálunk valószínűleg az utolsó jégkorszakot megelőző melegebb időszakból maradt fenn, vagyis preglaciális maradványfaj. Ritkasága, növényföldrajzi jelentősége miatt fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Cselling

https://www.inaturalist.org/taxa/489081-Paragymnopteris-marantae

Magyar kikerics (Colchicum hungaricum)

Zárvatermők > egyszikűek > kikericsfélék > magyar kikerics (Colchicum hungaricum)

Magyar kikerics (Colchicum hungaricum)
Magyar kikerics (Colchicum hungaricum)

Nevezetes növényünk, hiszen Magyarország területén fedezte fel és írta le 1867-ben Janka Viktor. A növény hazánkon kívül Délkelet-Európában is előfordul néhány helyen (pl. Horvátországban és Boszniában is vannak populációi), ún. nyugat-balkéni, illír flóraelem. Hazánkban egyedüli élőhelye a Szársomlyó-hegy déli, napos oldala, ahol közel százezres populációja él. A területet már 1944-ben védetté nyilvánították, így egyik első védett területünk. A déli hegyoldal mediterrán mikroklímájának köszönhetően más ritka növény- és állatfajok is otthona, bár a legnagyobb sztár kétségkívül a magyar kikerics.

Talán ez a legkorábban virágzó növényünk, enyhébb teleken már decemberben elkezdődhet a virágzás, de fő virágzási ideje január-februárban van. A Duna-Dráva Nemzeti Park az utóbbi években rendszeresen szervez kikericsnéző túrákat, ami a nemrég kiépített fém lépcsőrendszer miatt nem károsítja taposással az érzékeny mészkő sziklagyepet.

Ki korán kel...

A magyar kikerics egyszikű növény, tőálló, jellemzően hófehér virágai a kb. 10 cm mélységben található hagymagumóból fejlődnek, hat, alul csővé nőtt lepellevélből állnak. A fehér virágok között halványlilás árnyalatúak is előfordulnak. Sárga porzóinak száma szintén hat. A virágokkal egyidőben 2 (ritkán 3) tőlevele fejlődik, ezek pillás szélűek, amiről a növény a virágzást követően is jól felismerhető. 

A kikerics élőhelye

Sikeres beporzást követően április-májusban érnek meg jelennek meg tokterméseit. A növény (másik két hazai rokonához hasonlóan) kolchicin alkaloidot tartalmaz, így erősen mérgező. Mészkedvelő faj, a Szársomlyón a sziklák közötti területeken, a moha-és fűcsomók között áttörve jelenik meg. (A 2008-ban forgalomból kivont 2 Ft-os pénzérménken is ez a faj volt látható…)

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Színváltozat
Színváltozat

Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)

Harasztok > páfrányok > pajzsikafélék > északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)

Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)

Arasznyi, sziklalakó páfrányunk. Mészkerülő, nálunk a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában és a Börzsönyben van ismert előfordulása. Legnagyobb populációja a füzéri Várhegyen, sziklagyepben él.

A növény levélgerince és a levél fonáka sűrűn pelyvaszőrős. Spóraérése július-augusztusban van. Nagyon ritka, fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Testvérfaja, a havasi szirtipáfrány (Woodsia alpina) csak a Saskőről (Mátra) volt ismert, innen valószínűleg kipusztult.

Bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica)

Zárvatermők > kétszikűek > bazsarózsafélék > bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica)

Bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica)
Bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica) élőhelye

Magas termetű (40-90 cm) lágyszárú növény. Nemesített változatait (= pünkösdi rózsa) széltében-hosszában ültetik a világon. Korábban a növényt a kerti bazsarózsa alfajának tekintették (subsp. banatica), újabban több botanikus önálló fajnak tekinti Paeonia banatica néven.

Levele élénk zöld, szórt állású, hármas osztatú. Virágai egyesével, magányosan fejlődnek, halvány- vagy bíborpirosak, nagyméretűek, 10-12 cm átmérőjűek. A sziromlevelek száma 5-8, az egyes virágokban sok, csavart porzó fejlődik. Termése tüszőcsokor. Virágzási ideje április vége május eleje. Hazánkban csak a Kelet-Mecsekben fordul elő meszes, tápanyagban gazdag erdőtalajon, ahol főként a félárnyékos részeket kedveli, de bírja a teljes megvilágítást is, így az erdő aljában, illetve az erdőszegélyeken, tisztásokon is találkozhatunk vele. Levelei nyár végére elszáradnak, húsos gyöktörzse segítségével telel át. Jégkorszak előtti, preglaciális faj, egyben pannon endemizmus. Kisebb populációi élnek az országhatáron kívül is (előfordul Romániában, Szerbiában és Horvátországban is), becslések szerint az egyedek kb. 90-95%-a nálunk él.

Bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica)
Bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica)
Bánáti bazsarózsa virágszerkezet
Bánáti bazsarózsa termés

Rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea)

Zárvatermők > kétszikűek > tátogatófélék > rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea)

Rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea)
Rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea)

A rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea) a hazánkban őshonosan előforduló három gyűszűvirág faj legritkább tagja. A növény magas termetű, (-1,5 m) feltűnő növényritkaságunk, virágzási ideje július-augusztusban van. Évelő növény, tőlevelei keskeny lándzsásak, lassan nyélbe keskenyedők. A virágzati tengely sokvirágú, nem elágazó, kopasz. Virágai harang alakúak, sárgásbarnák, belül rozsdabarnán erezettek, alsó, kiálló ajka belül erősen szőrözött. A csésze cimpái tompák és hártyás szegélyűek.

Hazánkban csak a Dél-Dunántúlon (pl. a Szársomlyón és Mohács környékén) él. A rozsdás gyűszűvirág élőhelye a meleg, száraz és napos domboldalakon és erdőszéleken van, jellemzően mészkedvelő faj. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft, kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett faj!

Magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)

Zárvatermők > kétszikűek > selyemkórófélék > magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)

Magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)
Magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)
Közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria)

Pannon endemizmus, amely csak az ország két, egymástól távol eső pontján, a Villányi-hegységhez tartozó Szársomlyón, illetve a Budai-hegység néhány pontján él.(Várható, hogy a számára megfelelő élőhelyeken esetleg máshol is előfordul.) Csupán 1966-ban fedezte fel és írta le Borhidi Attila és Priszter Szaniszló.

A sokkal gyakoribb közönséges méreggyilokkal (Vincetoxicum hirudinaria, 3. kép) ellentétben a növény alacsonyabb termetű (15-40 cm) , leveleinek színe is sötétebb zöld. Levelei a közönsége méreggyiloknál  vastagabbak, az alsók szíves tojásdadok, a felsők hosszúkásak. Virágjának színe szennyes sárgán át a barnáig terjed. Toktermései is rövidebbek, és lekerekített végűek (a közönséges méreggyiloknak hosszabbak és hegyben végződőek). Élőhelye zárt mészkő- és dolomit sziklagyepekben van, virágzási ideje május-június.

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft, a teljes világállomány Magyarország területén van.

https://muszajegyesulet.blogspot.com/2012/02/mergek-merge.html

Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)

Zárvatermők > egyszikűek > kosborfélék > boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)

Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)

Legnagyobb virágú orchideánk, virágjának mérete már a trópusi fajokat idézi.  A boldogasszony papucsa név mellett rigópohár vagy a papucskosbor ill. papucsorchidea néven is ismert. Mészkedvelő faj, nálunk elterjedési súlypontja a Bükk-hegységben van, de az ország más területeiről is ismert (Sopron környéke, Aggteleki-karszt, Cserhát).  A talajban vízszintesen kúszó gyöktörtzséből kb. 25-50 cm magasra nővő évelő növény. Levei nagyok, részben szárölelők. Virágai jellemzően egyesével fejlődnek a hajtás csúcsán, nagy, aranysárga mézajka kivételével a lepellevelei bíborszínűek. Csak többéves korában (8-9 évesen) virágzik. Virágzási ideje május-júniusban van. Toktermésében az orchideafélékre jellemzően apró, tartalék tápanyagot nem, vagy alig tartalmazó magok fejlődnek, így a csírázás csak bizonyos talajban élő gombafajok segítségével lehetséges. A gombafonalak behatolnak a növény sejtjeibe (endomikorrhizát képeznek) és segítik a csírázást. Úgy néz ki, ez a kapcsolat a növény későbbi életében sem szűnik meg teljesen.

Alapvetően erdei növény, de teljesen záródott lombkorona alatt nem virágzik. Legjobban a nyílt erdőszéleket, karsztbokorerdőket kedveli. A kedvező élőhelyeken vegetatív úton is szaporodik, nagyobb, akár 10-15 virágos telepeket is képezve.

Egész Európában erősen veszélyeztetett, szépsége miatt virágát letépik, de tövét is kiássák, bár az említett gombaszimbiózis miatt az átültetése szinte reménytelen. Mivel ismert és különleges szépségű, a figyelmetlen vagy felelőtlen fotózás is kárt tehet benne.

Fokozottan védett növényfaj, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

https://www.agraroldal.hu/boldogasszony-papucsa-orchidea-noe.html

Kökörcsinek (Pulsatilla-fajok)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens)

Fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens)
Magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens)

A kökörcsinek nevüket valószínűleg az ótörök kök – kék szóból kapták. A Magyarországon előforduló 5 fajuk mindegyike védett, vagy fokozottan védett kora tavaszi virág.  Bár a boglárkafélék (Ranunculaceae), a kétszikű növényekhez tartozó növénycsalád, virágszerkezetük speciális: nincsenek sem csésze- sem sziromleveleik, ehelyett 6 egyforma lepellevelük alakult ki, valamint virágaikban igen sok porzó és termő található. Megporzás után repítőkészülékes csoportos aszmagterméseik fejlődnek. Mivel kora tavasszal virágoznak, mindegyik fajra jellemző a puha, bársonyos szőrzet, ami az egész növényt – fajtól függően erősebben vagy kevésbé – bevonja. Leggyakrabban a leány- és a fekete kökörcsinnel találkozhatunk, ez a két faj még viszonylag gyakori a középhegységek füves lejtőin vagy sziklagyepeiben, sőt a fekete kökörcsin az Alföldön is sokfelé előfordul. A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavascensP. hungarica) a Nyírség és a Bodrogköz bennszülött növénye, kizárólag homokos talajú réteken, legelőkön, kisebb számban homoki erdők tisztásain fordul elő, fokozottan védett faj. A hegyi kökörcsin (P. zimmermannii) csak az Északi-középhegység néhány pontján előforduló ritkaság, leginkább a Zempléni-hegyekben találkozhatunk vele, legjobban a fekete kökörcsinre hasonlít.

A legritkább Pulsatilla fajunk egyértelműen a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), amely hazánkban a kipusztulás szélén áll. Somogyi lelőhelyeiről már régen eltűnt, jelenleg egyedül a Bátorligeti-legelőn él néhány virágzáskor őrzött példánya. A hasonló leánykökörcsintől elsősorban sokkal sötétebb (intenzív lila) virágszíne, valamint tenyeresen szeldelt tőlevelei különböztetik meg – bár ezek virágzáskor még nem látszanak. Fokozottan védett.
https://www.dunaipoly.hu/hu/tudasanyag/leanykokorcsin
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/magyar-kokorcsin
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/tatogo-kokorcsin

Nőszirmok (Iris sp.)

Apró nőszirom (Iris pumila)
Apró nőszirom (Iris pumila)
Apró nőszirom - színváltozat
Tarka nőszirom (Iris variegata)
Szibériai nőszirom (Iris sibirica)
Magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica)
Sárga nőszirom (Iris variegata)

Tudományos nevüket (Iris – magyarosan írisz) rendkívül változatos virágszínűkről kapták, magyar nevület Diószegi Sámuel adta. Egyszikű növények lévén leveleik párhuzamos erezetűek, virágukra pedig a 3-as szimmetria jellemző, ami felülnézetben jól látható. Számos fajukat és nemesített válzozataikat ültetik kertekbe, kedvelt és népszerű dísznövények. A hazai fajoknak a talajban vízszintesen kúszó gyöktörzse van (egyes termeszetett fajok hagymásak), termésük felnyíló hosszúkás tok. A 20 Ft-os pénzérménken a magyar nőszirom látható. Hazai fajaik közöl egyedül a sárga nőszirom (Iris pseudacorus) nem védett.

Hazai nősziromfajok (8 faj):
1. sárga nőszirom (Iris pseudacorus) – nem védett,
2. törpe nőszirom (Iris pumila) – 5000 Ft,
3. homoki nőszirom (Iris arenaria) – 10 000 Ft
4. szibériai nőszirom (Iris sibirica) – 10 000 Ft
5. fátyolos nőszirom (Iris spuria – 10 000 Ft
6. tarka nőszirom (Iris variegata) – 5 000 Ft
7. pázsitos nőszirom (Iris graminea) – 10 000 Ft
8. magyar nőszirom (Iris aphylla subs. hungarica) – 100 000 Ft

Törpe nőszirom (Iris pumila) síznváltozatok
Törpe nőszirom (Iris pumila) színváltozatok
Sárga nőszirom (Iris pseudacorus)