Nagy szenzáció volt, amikor 1999-ben megtalálták a fajt Észak-Magyarországon, Szuhafő település közelében. A patakparti (kertészeti nevén bókoló) gyömbérgyökér alapvetően magashegységi növény, hozzánk vadon legközelebb a Kárpátokban, illetve Horvátország nyugati részén él, nemesített változatait, mint (szikla)kerti növényt számos kertészet árulja.
Harasztok > páfrányok > pajzsikafélék > északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Arasznyi, sziklalakó páfrányunk. Mészkerülő, nálunk a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában és a Börzsönyben van ismert előfordulása. Legnagyobb populációja a füzéri Várhegyen, sziklagyepben él.
A növény levélgerince és a levél fonáka sűrűn pelyvaszőrős. Spóraérése július-augusztusban van. Nagyon ritka, fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Testvérfaja, a havasi szirtipáfrány (Woodsia alpina) csak a Saskőről (Mátra) volt ismert, innen valószínűleg kipusztult.
A Nootka csillagfürt leginkább Izlandról ismert, bár oda csak 1945-ben telepítették be Észak-Amerikából. Gyökérgümőiben nitrogénkötő baktériumok ének szimbiózisban, így képes a gyengébb minőségű talajokon is megélni. Izlandra is talajjavító és eróziót csökkentő hatása miatt telepítették, de hamar invazív fajjá vált, hasonlóan más északi országokhoz, ahol – bár nagy tömegben hihetetlenül szép látványt nyújt – szintén egyre komolyabb problémákat okoz (Norvégia, Svéd- és Finnország).