Mészkerülő, sziklalakó páfrányunk. A faj széles elterjedési területű, de populációi mindenhol kis példányszámúak, mert a növény ökológiai igényei igen speciálisak. Magyarországon egyetlen termőhelye a Balaton-felvidéken található Szent György-hegyen van, ahol déli oldal napos, nyáron felforrósodó szerpentinsziklái között él egy kisebb, 100-200 egyedre becsült, de stabil populációja. A növény kis vagy közepes termetű, levelei 10-30 cm-es hosszúságúak, egyszeresen, vagy kétszeresen szárnyaltak, a levélnyél kb. akkora vagy hosszabb, mint maga a levéllemez. A tavasszal világoszöld levél nyárra már sötétzöld, vastag, bőrszerűvé válik, áttelel. A levélfonákot világosbarna pikkelyek fedik, a spóratartók ez alatt találhatók. Spóraérése június-júliusban van. Hosszantartó szárazságban a növény levelei – a pikkelypáfrányhoz hasonlóan – fonákukkal kifelé összepöndörödnek, de eső hatására képesek vizet felvenni, és gyorsan újra kizöldülnek. Ez a tulajdonság („poikilohidrikus”, változó vízállapotú) nem számít különlegesnek zuzmók vagy a mohák között, de a harasztoknál már jóval ritkább.

A cselling nálunk valószínűleg az utolsó jégkorszakot megelőző melegebb időszakból maradt fenn, vagyis preglaciális maradványfaj. Ritkasága, növényföldrajzi jelentősége miatt fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Cselling

https://www.inaturalist.org/taxa/489081-Paragymnopteris-marantae