Címke: reliktumfajok

Lápi tőzegeper (Comarum palustre)

Zárvatermők > kétszikűek > rózsafélék > lápi tőzegeper (Comarum palustre)

Lápi tőzegeper (Comarum palustre)
Lápi tőzegeper (Comarum palustre)

Különleges, a tőzeges lápokhoz, láprétekhez kötődő évelő növényfaj. A Kárpát-medencében igen ritka, jégkorszaki (glaciális) reliktumfajnak számít, tőlünk északabbra egyre gyakoribbá válik. Általában 20-60 cm magasságú, kúszó gyöktörzse fásodó, szára kevéssé elágazó. Összetett levelei páratlanul szárnyaltak, jellemzően 5 (3-7) durván fűrészes szélű levélkéből állnak. Virágai jellegzetesek, csészelevelei hosszabbak a szirmoknál, mindkettő sötétbordó. A csészék termésérésig megmaradnak. A virág vacok része kidomborodó, az érett magok közvetlenül a termés felszínén vannak (1. kép), így tényleg kissé eperszerű, de belseje szivacsos, nem ehető.

Magyarországon a lápok vízszintingadozása (kiszáradása) és a globális felmelegedés egyaránt veszélyezteti, de a műtrágyázásra is igen érzékeny. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Déli cselling (Notholaena marantae)

Harasztok > páfrányok > szalagpáfrányfélék > déli cselling (Notholaena marantae)

Déli cselling (Notholaena marantae)
Déli cselling (Notholaena marantae) levélfonák

Mészkerülő, sziklalakó páfrányunk. A faj széles elterjedési területű, de populációi mindenhol kis példányszámúak, mert a növény ökológiai igényei igen speciálisak. Magyarországon egyetlen termőhelye a Balaton-felvidéken található Szent György-hegyen van, ahol déli oldal napos, nyáron felforrósodó szerpentinsziklái között él egy kisebb, 100-200 egyedre becsült, de stabil populációja. A növény kis vagy közepes termetű, levelei 10-30 cm-es hosszúságúak, egyszeresen, vagy kétszeresen szárnyaltak, a levélnyél kb. akkora vagy hosszabb, mint maga a levéllemez. A tavasszal világoszöld levél nyárra már sötétzöld, vastag, bőrszerűvé válik, áttelel. A levélfonákot világosbarna pikkelyek fedik, a spóratartók ez alatt találhatók. Spóraérése június-júliusban van. Hosszantartó szárazságban a növény levelei – a pikkelypáfrányhoz hasonlóan – fonákukkal kifelé összepöndörödnek, de eső hatására képesek vizet felvenni, és gyorsan újra kizöldülnek. Ez a tulajdonság („poikilohidrikus”, változó vízállapotú) nem számít különlegesnek zuzmók vagy a mohák között, de a harasztoknál már jóval ritkább.

A cselling nálunk valószínűleg az utolsó jégkorszakot megelőző melegebb időszakból maradt fenn, vagyis preglaciális maradványfaj. Ritkasága, növényföldrajzi jelentősége miatt fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Cselling

https://www.inaturalist.org/taxa/489081-Paragymnopteris-marantae

Apolló lepke (Parnassius apollo)

Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > pillangók > apolló lepke (Parnassius apollo)

Apolló-lepke (Parnassius apollo)
Apolló-lepke (Parnassius apollo)

Az Apolló-lepke (nagy Apolló – Parnassius apollo) a természetvédelem ikonikus állata, de egyben a lepkegyűjtőké is, mivel szépségük és különlegességük miatt már a XIX. században komoly gyűjtői mozgalom alakult ki a fajok és alfajok beszerzésére és adásvételére. Az Apolló lepkék a Pillangók családjába (Papilionidae) tartoznak, hazánkban a családnak négy faja őshonos, ezek a következők: fecskefarkú lepke (Papilio machaon), kardoslepke (Iphiclides podalirius), farkasalma lepke (Zerynthia polyxena), és a kis Apolló lepke (Parnassius mnemosyne), mind a négy fajuk védett (10-50.000 Ft).

A pillangók nappal aktív lepkék, közepes vagy nagy termetűek, szárnyaik is nagy felületűek, merevek, sok fajuk szárnyán faroknyúlvány található (fecskefarkú, kardfarkú…). Hernyóiknak villaszerűen kinyújtható mirigye van, ami kellemetlen szagú váladékot termel, és a ragadozók elriasztása a célja.

Az Apolló lepkék igazi hegyvidéki lepkék, legnagyobb fajgazdagságban a belső ázsiai magashegységekben élnek, sokszor (földrajzilag, illetve politikailag) nehezen megközelíthető helyeken. A hegységekbe mélyen benyúló völgyekben sokszor külön alfajok alakultak ki, mert a magas hegygerinceken át gyakorlatilag nem következhet be az egyedek vándorlása, genetikai keveredése, így zárt, kisebb részpopulációk (és később majd önálló fajok) alakulnak ki az izoláció révén. Az egyes alfajok közti kisebb-nagyobb különbségek viszont jól azonosíthatóak, gyűjthetőek, és egy-egy ritka faj vagy alfaj jelentős összeget ér a (fekete)piacon.

Hazánk jelenlegi határain belül a nagy Apolló valószínűleg sohasem élt, a „bükki Apolló” legendája azonban még nem ment feledésbe, és a nyugati határszélen van realitása egy esetleg átsodródott példánynak, bár ilyet eddig hivatalosan nem találtak. Hernyója fekete, narancssárga foltokkal. Tápnövényei kizárólag varjúháj-fajok, elsősorban a fehér varjúhájon (Sedum album) táplálkozik. A lepke szárnyainak egyes részein hiányoznak a pikkelyek, így a szárny ott üvegszerűen átlátszó. Röpte jellegzetes, már messziről felismerhető.

Az Európa több magashegységében is előforduló Apolló lepke jégkorszaki maradványfaj (glaciális reliktum), mindenhol ritka és védett, különleges szépségű lepke.

https://www.researchgate.net/publication/317277527_A_nagy_apollo_Parnassius_apollo_L_1758_Lepidoptera_Papilionidae_kutatastortenete_a_Karpat-medenceben_-_The_history_of_research_on_the_butterfly_Apollo_Parnassius_apollo_L_1758_Lepidoptera_Papilionidae

Üzbegisztáni bélyegblokk és sor Apolló lepkékkel és elterjedésükkel az országban.
Üzbegisztáni bélyegblokk és sor Apolló lepkeékkel és elterjedésükkel az országban.