Zárvatermők > egyszikűek > kikericsfélék > magyar kikerics (Colchicum hungaricum)
Nevezetes növényünk, hiszen Magyarország területén fedezte fel és írta le 1867-ben Janka Viktor. A növény hazánkon kívül Délkelet-Európában is előfordul néhány helyen (pl. Horvátországban és Boszniában is vannak populációi), ún. nyugat-balkéni, illír flóraelem. Hazánkban egyedüli élőhelye a Szársomlyó-hegy déli, napos oldala, ahol közel százezres populációja él. A területet már 1944-ben védetté nyilvánították, így egyik első védett területünk. A déli hegyoldal mediterrán mikroklímájának köszönhetően más ritka növény- és állatfajok is otthona, bár a legnagyobb sztár kétségkívül a magyar kikerics.
Talán ez a legkorábban virágzó növényünk, enyhébb teleken már decemberben elkezdődhet a virágzás, de fő virágzási ideje január-februárban van. A Duna-Dráva Nemzeti Park az utóbbi években rendszeresen szervez kikericsnéző túrákat, ami a nemrég kiépített fém lépcsőrendszer miatt nem károsítja taposással az érzékeny mészkő sziklagyepet.
A magyar kikerics egyszikű növény, tőálló, jellemzően hófehér virágai a kb. 10 cm mélységben található hagymagumóból fejlődnek, hat, alul csővé nőtt lepellevélből állnak. A fehér virágok között halványlilás árnyalatúak is előfordulnak. Sárga porzóinak száma szintén hat. A virágokkal egyidőben 2 (ritkán 3) tőlevele fejlődik, ezek pillás szélűek, amiről a növény a virágzást követően is jól felismerhető.
Sikeres beporzást követően április-májusban érnek meg jelennek meg tokterméseit. A növény (másik két hazai rokonához hasonlóan) kolchicin alkaloidot tartalmaz, így erősen mérgező. Mészkedvelő faj, a Szársomlyón a sziklák közötti területeken, a moha-és fűcsomók között áttörve jelenik meg. (A 2008-ban forgalomból kivont 2 Ft-os pénzérménken is ez a faj volt látható…)
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
