Címke: Boglárkafélék

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Zárvatermők  > kétszikűek > boglárkafélék > leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Évelő faj, karógyökere mélyen nyúlik a talajba. Nagyméretű virágja felálló, a virágok kékeslilák, napos időben tágra nyílók. A virágzás kezdetén még nincsenek azévi levelei, de a tavalyi, elszáradt levelei általában jól láthatók, páratlanul szárnyaltak, erősen szeldeltek. Az egész növényt hosszú, puha és selymes szőrzet borítja.

Porzói élénksárga színűek, a termők a lepel színhez hasonlóan lilásak. Virágzási ideje március-április hónapokban van. Elvirágzás után a kocsány megnyúlik, ekkor a növény akár 30-40 cm magasságúra is nőhet. Termése aszmagcsokor, az egyes termések végén hosszú, szőrőzött repítőkészülékkel. A magok csak rövid ideig csírázóképesek.

Leginkább napos és száraz, déli vagy keleti fekvésű domboldalakon, sziklagyepekben, lösz- illetve homoki gyepekben fordul elő, főként a középhegységeinkben. Élőhelyein a természetes szukcesszió (cserjésedés) veszélyezteti, ugyanis árnyékos helyen a növény elpusztul.

Mivel nagyon dekoratív vadvirág, sokszor esik áldozatul a virágszedésnek, pedig gyorsan elhervad. „Kertbarátok” néha megpróbálkoznak a növény kiásásával is, bár ez – az említett mélyre hatoló karógyökér miatt – szinte reménytelen vállalkozás.

Kertbe a kertészetekben kapható kökörcsinváltozatokat ültessük!

Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)

Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) virág

Kökörcsinek (Pulsatilla-fajok)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens)

Fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens)
Magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens)

A kökörcsinek nevüket valószínűleg az ótörök kök – kék szóból kapták. A Magyarországon előforduló 5 fajuk mindegyike védett, vagy fokozottan védett kora tavaszi virág.  Bár a boglárkafélék (Ranunculaceae), a kétszikű növényekhez tartozó növénycsalád, virágszerkezetük speciális: nincsenek sem csésze- sem sziromleveleik, ehelyett 6 egyforma lepellevelük alakult ki, valamint virágaikban igen sok porzó és termő található. Megporzás után repítőkészülékes csoportos aszmagterméseik fejlődnek. Mivel kora tavasszal virágoznak, mindegyik fajra jellemző a puha, bársonyos szőrzet, ami az egész növényt – fajtól függően erősebben vagy kevésbé – bevonja. Leggyakrabban a leány- és a fekete kökörcsinnel találkozhatunk, ez a két faj még viszonylag gyakori a középhegységek füves lejtőin vagy sziklagyepeiben, sőt a fekete kökörcsin az Alföldön is sokfelé előfordul. A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavascensP. hungarica) a Nyírség és a Bodrogköz bennszülött növénye, kizárólag homokos talajú réteken, legelőkön, kisebb számban homoki erdők tisztásain fordul elő, fokozottan védett faj. A hegyi kökörcsin (P. zimmermannii) csak az Északi-középhegység néhány pontján előforduló ritkaság, leginkább a Zempléni-hegyekben találkozhatunk vele, legjobban a fekete kökörcsinre hasonlít.

A legritkább Pulsatilla fajunk egyértelműen a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), amely hazánkban a kipusztulás szélén áll. Somogyi lelőhelyeiről már régen eltűnt, jelenleg egyedül a Bátorligeti-legelőn él néhány virágzáskor őrzött példánya. A hasonló leánykökörcsintől elsősorban sokkal sötétebb (intenzív lila) virágszíne, valamint tenyeresen szeldelt tőlevelei különböztetik meg – bár ezek virágzáskor még nem látszanak. Fokozottan védett.
https://www.dunaipoly.hu/hu/tudasanyag/leanykokorcsin
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/magyar-kokorcsin
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/tatogo-kokorcsin

Hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)

Hármaslevelű szellőrózsa - Anemone trifolia
Hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)

A hozzá hasonló berki szellőrózsától (A. nemorosa) fűrészes szélű, hármas gallérozó leveleivel, és fehér színű porzóival tér el (a ligetinek sárgák). Ezzel a szép, tavaszi növénykével Magyarországon csak a Zákány-Őrtilos környéki gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben találkozhatunk, ún. illír flóraelem. Virágzási ideje április-május hónapokban van, jelenlegi állományát kb. 5000 tőre becsülik. Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Hármaslevelű szellőrózsa - Anemone trifolia
Hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)
Virágszerkezeti eltérés (megduplázódott lepelkör)

Volgai hérics (Adonis volgensis)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > volgai hérics (Adonis volgensis)

Volgai hérics (Adonis volgensis)

A növényt idehaza sokáig erdélyi héricsnek nevezték (Adonis transsylvanica, illetve Adonis x hybrida néven), azonban néhány éve a genetikai vizsgálatok alapján kiderült, ahogy a magyarországi állomány nem hibrid eredetű, mint az erdélyi populáció, hanem „tiszta” volgai hérics (Adonis volgensis).

A növényt viszonylag későn, csak 1935-ben fedezték fel Magyarországon, egyedszáma az 1936-os számláláskor összesen 463 tő volt. Ez a szám folyamatosan csökkent, így a hazai populáció az 1970-es évekre a kipusztulás szélére sodródott (1963-ban már csupán 93 példányt találtak).

Volgai hérics (Adonis volgensis)
Volgai hérics (Adonis volgensis)

Pusztulásának, ritkaságának több oka is van: elsősorban élőhelyének, a valamikor nagy kiterjedésű löszpusztagyepeknek mezőgazdasági művelésbe vonása (a gyepek feltörése, felszántása), illetve a főként állatgyógyszerként történő gyűjtése (gyökerét gennyes gyulladások ellen használták a gazdák, táragy, tályoggyökér néven gyűjtötték, piacon árulták). A volga(ment)i hérics volt az első növény Magyarországon, melyet 1971-ben védetté nyilvánítottak az akkor ismert termőhelyeivel együtt. A védetté nyilvánítást követően a populációk egyedszáma örvendetesen gyarapodott, mára több ezres nagyságú. A nagyon hasonló, de sokkal gyakoribb tavaszi héricshez (Adonis vernalis) képest laposabb és szélesebb levelei és sötétebb sárga virágai vannak, valamint a tavaszi hériccsel ellentétben a növény enyhén szőrözött (3. kép). Az idős tövek több hajtással (10+) rendelkeznek, a virágok száma pedig elérheti a 25-30-at is. Virágzási ideje áprilisban van.
Jelenlegi populációi Békés-megyében vannak (illetve egy 2012-ben találtak egy kisebb populációt Jász-Nagykun-Szolnok megyében is).
Termőhelyére ma a legnagyobb veszélyt a cserjésedés jelenti, a legelő állatok mérgező anyagai (kellemetlen íze) miatt elkerülik.
Fokozottan védett faj, jelenlegi természetvédelmi értéke 250.000 Ft.
https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2022/02/10/volgamenti-herics-legritkabb-noveny-viragzik-csorvasi-loszgyep/