Kistermetű, mindössze 5-10 cm magas kora tavaszi növényünk. Gumójából február-március hónapban egyetlen, a növény méretéhez képest nagyméretű, élénk sárga virág fejlődik. Virágszerkezete szokatlan, amit sziromnak gondolnánk, azok a megszínesedett csészelevelei, a szirmok a porzók tövében apró mézfejtőkké alakultak. A virágot zöld, sallangos gallérozó levelek veszik körbe. Mivel igen korán virágzik, termést csak akkor hoz, ha a tavasz elég meleg volt a sikeres rovarbeporzáshoz. Termése tüszőcsokor. Levele csak a virágzás után fejlődik ki, jellegzetes, a gallérozó levelekre emlékeztet.
Őshazája a mediterrán térségben van, Magyarországon nem őshonos. Hozzánk valószínűleg a török hódoltság alatt került, és a főúri kastélyok parkjaiból kivadulva, mára a hazai flóra részévé vált. Védett növény, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
A három magyarországi hunyorfaj közül talán a legszebb, legdekoratívabb megjelenésű. Virágzási ideje kora tavasszal, március-április hónapban van, nálunk csak az Északi-középhegységben illetve a Duna vonalát átlépve a Visegrádi-hegységben és a Pilisben fordul elő. Leggyakrabban bükkösökben és gyertyános tölgyesekben találkozhatunk vele. Virága nagyméretű, pirosas vagy rózsaszínű, néha zöldes árnyalattal. Virága különleges: sziromlevelei apró zöldes mézfejtőkké alakultak, amit szirmoknak gondolunk azok a növény csészelevelei. Ezek a beporzás után sem hullanak le, hanem megzöldülve a termésérésig megmaradnak. Termése tüszőcsokor. Levelei nagyok, általában nem áttelelők, csak a virágzás után fejlődnek ki. A növény minden része mérgező, helleboreint tartalmaz.
Magyarországon a pirosló hunyoron (Helleborus purpurascens) kívül még két hunyorfaj fordul elő: a Dél-Dunántúlra jellemző, nagyméretű, sárgászöld virágú illatos hunyor (Helleborus odorus), illetve a Dunántúli-középehegységre illetve a Dunántúli-dombvidékre jellemző, kisebb és zöldesebb virágú kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum). Mindhárom hunyorfajunk védett!