Ízeltlábúak > rovarok > egyenesszárnyúak > olaszsáska (Calliptamus italicus)
Olaszsáska (Calliptamus italicus)
A sáskák általában növényevők, de a nyári száraz forróságban rákényszerülhetnek, hogy az útpadkán kamionok és teherautók által elsodort társaik nedveiből szerezzenek némi folyadék utánpótlást. Autóinkkal egy “szükséges megállás” keretében lettem figyelmes erre a sáskára, aki a száguldó autóktól fél méterre, magát semmitől nem zavartatva táplálkozott elhullott fajtársából.
A nyerges szöcske egy viszonylag nagytermetű (20-35 mm), röpképtelen szöcskefajunk. Szárnyai kifejlett korában is csökevényesek maradnak, de pikkelyszerű maradványuk jól látható az állaton. Az imágók általában júliustól októberig figyelhetők meg, alapszínük zöld vagy barnás egyaránt lehet, a nőstényeknek jól látható, kardszerű tojócsövük is van, a hím példányoknak csak két apróbb cercusuk van. Főként növényekkel táplálkozik, bár néha kisebb rovarokat is elfogyaszt. Melegkedvelő állat: kedveli a cserjékben gazdag déli fekvésű domboldalakat, karsztbokoredőket. Hangja jellegzetes, éles. Általában a cserjeszinten tartózkodik, zavarásra ledobja magát. Magyarországon sokfelé előfordul, bár nem tartozik a kimondottan gyakori szöcskefajok közé.