A sózott és szélben szárított tőkehal (bacalhau) Portugália egyik kedvelt étele. A halak húsát tisztítás után úgy hasogatják be, hogy a levegő minél nagyobb felületen érje, így gyorsan elveszíti víztartalmát, szinte kőkeményre szárad. Sokféleképpen fogyasztható, de előtte mindenképpen több óráig kell áztatni vízben, amíg a só nagy része leoldódik, illetve a hús vizet vesz fel és megpuhul.
Az utóbbi napokban több baleset is történt a portugál tengerparton, ami bár ősszel is gyönyörű, de egyes helyeken kimondottan veszélyessé tud válni. Az óceánpart alap esetben is jóval nagyobb hullámokat produkál, mint egy beltenger: a képen a jobb oldalon látható horgász jó méretarány a felcsapódó hullám méretéhez…
Évelő, hazai rokonaitól eltérően ősszel virágzó hagymás növény. Jellemző élőhelyei a száraz füves-sziklás hegyoldalak, karsztbokorerdők, ahol jellemzően az őszi esők megindulása után, szeptember-októberben virágzik. A kocsányon 5-20, kékeslila virág fejlődik, az 1-2 mm széles levelek csak később kezdenek kifejlődni és áttelelve a következő nyáron száradnak el. A faj mediterrán elterjedésű, ennek ellenére igen meglepett, amikor október végén a portugál tengerparton, a sziklás-homokos talajon megpillantottam ezt az alig 3 centis csöppséget.
Az igen változékony vízisikló fajkomplexből 2016-ban választották külön ezt a fajt. A siklófélékre (Colubridae család) jellemzően pupillájuk kerek, a magyarországi vízisiklótól (Natrix natrix) eltérően az ibériai vízisiklónak a szivárványhártyája vöröses. Pikkelyein hosszanti kiemelkedés, orom található (ún. ormós pikkelyek, 2. kép)
Elterjedési területe az Ibériai-félszigeten (Spanyolország, Portugália) kívül átnyúlik Dél-Franciaországba, illetve Észak-Afrikába is (Marokkó, Algéria, Tunézia). Tápláléka változatos: kisemlősök, gyíkok, kisebb madárfiókák, halak és kétéltűek szerepelnek az étlapján. Főként víz közelében találkozhatunk vele, de gyakran jelentősebb távolságokra is eltávolodik attól.
Zavarás hatására, ha megakadályozzuk a menekülésben, fejét szinte háromszög alakúra lapítja és hangosan sziszeg, ezzel mérgeskígyó hatást keltve (ún. etológiai mimikri). Hasonló szerepe lehet a fején látható, fogsort utánzó, fekete mintázatnak is.