Címke: Hüllők

Szokotrai ásógyík (Pachycalamus brevis)

Gerincesek > hüllők > pikkelyes hüllők > gyíkok > Trogonophidae > szokotrai ásógyík (Pachycalamus brevis)

Pachycalamus brevis
Pachycalamus brevis

Az ásógyíkok féregszerű megjelenésük ellenére a gerinces állatok közé (azon belül a pikkelyes hüllők – Squamata csoportjába) tartoznak, a gyíkokkal állnak közelebbi rokonságban. A világon kizárólag Socotra szigetén előforduló, bennszülött Pachycalamus brevis csak ritkán bukkan a szem elé, élete nagyobb részét föld alatti járataiban vagy kövek és avar alatt tölti, így populációméretéről nincsenek megbízható adatok (jelenleg adathiányos taxonként tartják számon).

Feje lapított, csökevényes szemét átlátszó hártya védi, orrnyílása hátrafelé áll, így ásás közben sem megy bele a talaj. Külső fülnyílása is hiányzik az állatnak. Pikkelyeik nem fedik át egymást, a testén gyűrűket alkotnak – ettől első pillanatra valami nagy gyűrűsféregnek látszik Járataikat csak ritkán, pl. nagyobb esőzéskor hagyják el, táplálékukat az alagutak ásása közben talált, illetve az abba bepottyanó férgek, rovarok, puhatestűek teszik ki.

Pachycalamus brevis

Karoliniai dobozteknős (Terrapene carolina)

Gerincesek > hüllők > teknősök > mocsáriteknős-félék > karoliniai dobozteknős (Terrapene carolina)

Karoliniai dobozteknős (Terrapene carolina)
Karoliniai dobozteknős (Terrapene carolina) hasoldala

A dobozteknősök („box turtle”) nevüket jellegzetes, csuklópántszerű haspáncéljukról kapták, amit veszély esetén szinte tötéletesen el tudnak zárni (2. kép). Dobozteknősök élnek Észak-Amerikában (4 faj) és Délkelet-Ázsiában is. Szárazföldi teknősök, páncéljuk erősen domború, a legtöbb fajnál kimondottan dekoratív. Kedvelik a nedvesebb erdőket, folyók és mocsarak környékét. Mindenevők, az USÁ-ban többször megfigyelték, hogy a bogyók és gombák mellett elpusztult állatokat is elfogyasztottak. A képeken látható közönséges vagy karoliniai dobozteknős ragaszkodik területéhez, a hímek (ha szaporodási időben találkoznak) megküzdenek a nőstényért: ez többnyire a másik lökdöséséből, illetve felborításából áll. A nőstények egyetlen párosodás után több évig képesek termékeny tojásokat rakni. Az USA több államában is engedélyhez kötött a tartásuk, de sok helyen illegálisan gyűjtik és árusítják a frissen kikelt kis tenősöket. Emellett élőhelyük csökkenése a fő veszélyeztető tényező. Ázsiában ráadásul több helyen fogyasztják is ezeket az állatokat, és az illegális állatkeresekedelem itt is jellemző, amivel tovább csökken az egyes  poulációk mérete.

Szokotrai szkink (Trachylepis socotrana)

Gerincesek > hüllők > pikkelyes hüllők > gyíkok > vakondgyíkfélék > szokotrai szkink (Trachylepis socotrana)

Szokotrai szkink (Trachylepis socotrana)

Nappali életmódú robosztus gyíkféle, endemikus faj Socotra szigetéen. Sokfelé megtalálható ahol búvóhelyet talál, csak a teljesen nyílt területeket kerüli.

Ibériai vízisikló (Natrix astreptophora)

Gerincesek > hüllők > pikkelyes hüllők > kígyók > siklófélék > ibériai vizisikló (Natrix astreptophora)

Ibériai vízisikló (Natrix astreptophora)
Ibériai vízisikló (Natrix astreptophora) pikkelyei

Az igen változékony vízisikló fajkomplexből 2016-ban választották külön ezt a fajt. A siklófélékre (Colubridae család) jellemzően pupillájuk kerek, a magyarországi vízisiklótól (Natrix natrix) eltérően az ibériai vízisiklónak a szivárványhártyája vöröses. Pikkelyein hosszanti kiemelkedés, orom található (ún. ormós pikkelyek, 2. kép)

Elterjedési területe az Ibériai-félszigeten (Spanyolország, Portugália) kívül átnyúlik Dél-Franciaországba, illetve Észak-Afrikába is (Marokkó, Algéria, Tunézia). Tápláléka változatos: kisemlősök, gyíkok, kisebb madárfiókák, halak és kétéltűek szerepelnek az étlapján. Főként víz közelében találkozhatunk vele, de gyakran jelentősebb távolságokra is eltávolodik attól.

Zavarás hatására, ha megakadályozzuk a menekülésben, fejét szinte háromszög alakúra lapítja és hangosan sziszeg, ezzel mérgeskígyó hatást keltve (ún. etológiai mimikri). Hasonló szerepe lehet a fején látható, fogsort utánzó, fekete mintázatnak is.