Címke: Harasztok

Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)

Harasztok > páfrányok > pajzsikafélék > északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)

Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)

Arasznyi, sziklalakó páfrányunk. Mészkerülő, nálunk a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában és a Börzsönyben van ismert előfordulása. Legnagyobb populációja a füzéri Várhegyen, sziklagyepben él.

A növény levélgerince és a levél fonáka sűrűn pelyvaszőrős. Spóraérése július-augusztusban van. Nagyon ritka, fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Testvérfaja, a havasi szirtipáfrány (Woodsia alpina) csak a Saskőről (Mátra) volt ismert, innen valószínűleg kipusztult.

Téli zsurló (Equisetum hyemale)

Harasztok > zsurlók > zsurlófélék  > téli zsurló (Equisetum hyemale)

Téli zsurló (Equisetum hyemale)
Téli zsurló (Equisetum hyemale)

A zsurlók (a korpafüvekkel és a páfrányokkal együtt) a harasztok törzsébe tartoznak. Nevüket valószínűleg a szilícium-dioxid kristályokat tartalmazó, érdes tapintású szárukról kapták, amivel pl. edényeket lehetett súrolni. Leveleik elcsökevényesedtek, pikkelyszerűek, így a növény a szárával fotoszintetizál. A téli zsurló könnyen felismerhető faj: bordázott szára nem ágazik el, sötétzöld, 4-6 mm átmérőjű, áttelelő – innen kapta a nevét. A levélhüvelyek alján és tetején egy-egy jellegzetes, sötétebb sáv látható. Spóratartója a fotoszintetizáló hajtás tetején fejlődik, kb. 1 cm nagyságú, hegyben végződő. Jellegzetes, de viszonylag ritka faj. Különleges megjelenése miatt kertészeti változata is kapható.

Védett faj, természetvédelmi értéke: 5000 Ft.

Kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)

Harasztok > korpafüvek > korpafűfélék > kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)

Kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)
Kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)
Kígyózó korpafű érett sporangiumokkal

A korpafüvek (Lycopsida) a harasztok legősibb élő csoportját alkotják. Magyarországon csak maroknyi fajuk él, mindegyik ritka és védett. A kígyózó korpafű örökzöld növény, meddő hajtásai a földön kúsznak, a spórás hajtások felemelkedőek, 10-30 cm-esek. Levelei 6-8 mm hosszúak, élénk zöldek, a hajtás tengelyétől mereven elállnak, végük hegyes, de nem szőrben végződő. Spóratartói nyél nélküliek és egyesével állnak a hajtások végén. Spóraérése nálunk július-szeptember közé esik. Hazánkban csak az ország két egymástól távoli pontján, a Zempléni-hegységben illetve a Vendvidéken fordul elő, mindenhol savanyú talajú erdei- és lucfenyvesekben, nyíres fenyéreken.

Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

Lycopodium annotinum hajtások
Lycopodium annotinum őszi hajtások

Saspáfrány (Pteridium aquilinum)

Harasztok > páfrányok > saspáfrányfélék > közönséges saspáfrány (Pteridium aquilinum)

Saspáfrány (Pteridium aquilinum)
Saspáfrány - őszi levél

Magyarországon a legnagyobbra nővő páfrányféle, a jó kondiban lévő egyedek a 180-200 cm-es magasságot is elérhetik. Az ezüstérmes a királyharaszt (Osmunda regalis) lenne a maga 150-160 centijével, de ezzel a ritka és különleges fajjal Magyarországon csak igen kevés ember találkozhat. A saspáfrány viszont gyakori, így a növénnyel az országban sok felé összefuthatunk.

Levele többszörösen szárnyalt, ép szélű, spórái a levélfonákon közvetlenül a levélszél közelében találhatók, spóraérése augusztus-szeptemberben van. A spóraérés után a levél szép sárgásbarnára színeződik, mielőtt elpusztul (2. kép). Az új levél a talajban hosszan futó gyöktörzsből hajt ki a következő tavasszal.

Hártyapáfrány (Hymenophyllum tunbridgense)

Harasztok > páfrányok > hártyapáfrányfélék > Hymenophyllum tunbridgense

Hártyapáfrány (Hymenophyllum tunbridgense), Madeira

A hártyapáfrányok családjába tartozó fajok levelei – egyes mohákhoz hasonlóan – csupán egyetlen sejtrétegből állnak, a vizet egész testfelületükön képesek felvenni. Különleges testfelépítésük miatt mindig nedves, párás élőhelyen fordulnak elő, hiszen rendkívül gyorsan kiszáradnak.