A kökény az egyik leggyakoribb cserjénk, a nedvesebb területek kivételével szinte mindenhol megtalálható. Ágas-bogas, szabálytalan növekedésű bokor, ami akár 2-3 m magasságúra is megnőhet. Fája igen kemény és rugalmas, régen botok, sétapálcák készítésére használták. Ágai végén hegyes és erős ágtövis alakul, ami nem könnyen törik le, ezért gyakran sövényként is használják. Törzsén és ágain – aljzatként – szívesen telepednek meg zuzmók (1. kép), amik akár a növény pusztulását is okozhatják, ha túlságosan elszaporodnak. A kökény még lombfakadás előtt, kora tavasszal virágzik, az egyik legkorábban virágzó fásszárú. Virágai fehérek, ötszirmúak, jelentős mennyiségű nektárt termelnek, így sok rovart vonzanak. (A 2. képen egy  korán ébredő bundás virágbogár (Tropinota hirta) látható. A mögötte látható megrágott kökénybimbó valószínűleg az ő gyártmánya.) A nagyszámú virágot elsősorban bogarak és hártyásszárnyúak látogatják, de levelét több nappali és éjjeli lepkeféle (köztük ritka és védett fajok) hernyója fogyasztja (pl. kardoslepke, sárga gyűrűsszövő, éjjeli nagy pávaszem stb.)

Levele apró, hosszúkás, fogazott szélű, 2-4 cm hosszú. Termése sötétkék csonthéjas bogyó, jó években igen nagy mennyiségben képződik, de a benne lévő savak miatt csak az első fagyok után fogyasztható. Lekvár, gyümölcsbor, pálinka is készíthető belőle, de levele is drogként hasznosítható.