Makró kategória bejegyzései

Szokotrai ásógyík (Pachycalamus brevis)

Gerincesek > hüllők > pikkelyes hüllők > gyíkok > Trogonophidae > szokotrai ásógyík (Pachycalamus brevis)

Pachycalamus brevis
Pachycalamus brevis

Az ásógyíkok féregszerű megjelenésük ellenére a gerinces állatok közé (azon belül a pikkelyes hüllők – Squamata csoportjába) tartoznak, a gyíkokkal állnak közelebbi rokonságban. A világon kizárólag Socotra szigetén előforduló, bennszülött Pachycalamus brevis csak ritkán bukkan a szem elé, élete nagyobb részét föld alatti járataiban vagy kövek és avar alatt tölti, így populációméretéről nincsenek megbízható adatok (jelenleg adathiányos taxonként tartják számon).

Feje lapított, csökevényes szemét átlátszó hártya védi, orrnyílása hátrafelé áll, így ásás közben sem megy bele a talaj. Külső fülnyílása is hiányzik az állatnak. Pikkelyeik nem fedik át egymást, a testén gyűrűket alkotnak – ettől első pillanatra valami nagy gyűrűsféregnek látszik Járataikat csak ritkán, pl. nagyobb esőzéskor hagyják el, táplálékukat az alagutak ásása közben talált, illetve az abba bepottyanó férgek, rovarok, puhatestűek teszik ki.

Pachycalamus brevis

Útszéli leszámolás

Ízeltlábúak > rovarok > egyenesszárnyúak > olaszsáska (Calliptamus italicus)

Olaszsáska (Calliptamus italicus)

A sáskák általában növényevők, de a nyári száraz forróságban rákényszerülhetnek, hogy az útpadkán kamionok és teherautók által elsodort társaik nedveiből szerezzenek némi folyadék utánpótlást. Autóinkkal egy “szükséges megállás” keretében lettem figyelmes erre a sáskára, aki a száguldó autóktól fél méterre, magát semmitől nem zavartatva táplálkozott elhullott fajtársából.

2007. július Montenegró

Hangyaboglárka peték

Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > boglárkalepkék > hangyaboglárkák (Maculinea spp.)

Zárvatermők > kétszikűek > tárnicsfélék > Szent László-tárnics (Gentiana cruciata)

Szent László-tárnics hangyaboglárka petékkel

A hangyaboglárkák (Maculinea-fajok) különleges életmódú lepkék. A szürkés hangyaboglárka Maculinea alcon petéit tárnicsfélékre rakja (Szent László-tárnics illetve kornistárnics), a kikelő kis hernyók eleinte a növényen táplálkoznak, később ledobják magukat a földre és olyan feromonokat termelnek, amivel megtévesztik az ott élő hangyafajok (Myrmica-spp.) dolgozóit, amik saját lárváiknak hiszik a hernyócskákat és a hangyabolyba szállítják őket. A hernyókat a hangyák etetik, ideális esetben teljesen fel is nevelik a hernyókat, amelyek illatukkal továbbra is elrejtik származásukat. A kifejlett hernyók bebábozódnak, és következő évben kifejlett boglárkalepkévé alakulnak. Évente csak egy nemzedékük fejlődik, a lepkék érthetően kötődnek élőhelyükhöz, azt nem hagyják el. Miután elég speciális ökológia kapcsolat alakul ki (tárnics-hangya-boglárkalepke) a hangyaboglárkák mindenképpen figyelmet és védelmet érdemlő, veszélyeztetett fajok. A szürkés hangyaboglárka védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. A képen Szent László-tárnicsra helyezett szürkés hangyaboglárka peték láthatók.

Lucerna darázscincér (Echinocerus floralis)

Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > növényevő bogarak > cincérek > lucerna darázscincér (Echinocerus floralis)

Lucerna darázscincér (Echinocerus floralis)

Az egyik leggyakoribb cincérünk, a virágokon (főleg cickafarkon) gyakran látható lucerna darázscincér (Echinocerus floralis), itt éppen gyalogbodzán táplálkozik. A bogár lárvája lucerna gyökerében fejlődik, olykor kártevő is lehet. A darázscincérek túlélési stratégiája a darazsak sárga-fekete mintázatának leutánzása, ami szerencsés esetben védelmet biztosít a velük táplálkozó ragadozókkal (madarak, gyíkok stb) szemben.

Hibiszkuszok

Zárvatermők > kétszikűek > mályvafélék > Hibiscus brackenridgei

Hibiscus breckenridgei

A mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó hibiszkusz-fajok többsége a trópusi ill. szubtrópusi övben él, hazánkban így csak üvegházban nevelhető. Vannak lágy- és fásszárú fajaik is, virágaik öttagúak, nagyok, mutatósak, a dísznövény kedvelők között igen népszerűek. Kertészeti változataiknak se szeri se száma.

A Hibiscus breckenridgei a Hawaii-szigeteken őshonos bennszülött faj, amelyet az élőhelyvesztés és a betelepített állatok okozta károsítás (legelés) kritikusan veszélyeztet. Élőhelye a szigetek alacsonyabban fekvő szárazabb cserjéseiben van, ahol 3-5 méter magas bokorrá, illetve kisebb fává nő. A kép botanikus kertben készült.