Különleges, a tőzeges lápokhoz, láprétekhez kötődő évelő növényfaj. A Kárpát-medencében igen ritka, jégkorszaki (glaciális) reliktumfajnak számít, tőlünk északabbra egyre gyakoribbá válik. Általában 20-60 cm magasságú, kúszó gyöktörzse fásodó, szára kevéssé elágazó. Összetett levelei páratlanul szárnyaltak, jellemzően 5 (3-7) durván fűrészes szélű levélkéből állnak. Virágai jellegzetesek, csészelevelei hosszabbak a szirmoknál, mindkettő sötétbordó. A csészék termésérésig megmaradnak. A virág vacok része kidomborodó, az érett magok közvetlenül a termés felszínén vannak (1. kép), így tényleg kissé eperszerű, de belseje szivacsos, nem ehető.

Magyarországon a lápok vízszintingadozása (kiszáradása) és a globális felmelegedés egyaránt veszélyezteti, de a műtrágyázásra is igen érzékeny. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.