Harasztok > páfrányok > pajzsikafélék > északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)
Arasznyi, sziklalakó páfrányunk. Mészkerülő, nálunk a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában és a Börzsönyben van ismert előfordulása. Legnagyobb populációja a füzéri Várhegyen, sziklagyepben él.
A növény levélgerince és a levél fonáka sűrűn pelyvaszőrős. Spóraérése július-augusztusban van. Nagyon ritka, fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Testvérfaja, a havasi szirtipáfrány (Woodsia alpina) csak a Saskőről (Mátra) volt ismert, innen valószínűleg kipusztult.
Nedves rétek gyakori, néha tömeges növénye, az öt rózsaszínű szirom 4-4 sallangra hasadt. A Lychnis nemzetség másik két hazai faja, a bársonyos kakukkszegfű (L. coronaria) és az enyves szurokszegfű (L. viscaria) más élőhelyen élnek, de szintén gyakoriak hazánkban. A kép még Pentax géppel, 2007-ben készült.
Évelő, hazai rokonaitól eltérően ősszel virágzó hagymás növény. Jellemző élőhelyei a száraz füves-sziklás hegyoldalak, karsztbokorerdők, ahol jellemzően az őszi esők megindulása után, szeptember-októberben virágzik. A kocsányon 5-20, kékeslila virág fejlődik, az 1-2 mm széles levelek csak később kezdenek kifejlődni és áttelelve a következő nyáron száradnak el. A faj mediterrán elterjedésű, ennek ellenére igen meglepett, amikor október végén a portugál tengerparton, a sziklás-homokos talajon megpillantottam ezt az alig 3 centis csöppséget.
Az igen változékony vízisikló fajkomplexből 2016-ban választották külön ezt a fajt. A siklófélékre (Colubridae család) jellemzően pupillájuk kerek, a magyarországi vízisiklótól (Natrix natrix) eltérően az ibériai vízisiklónak a szivárványhártyája vöröses. Pikkelyein hosszanti kiemelkedés, orom található (ún. ormós pikkelyek, 2. kép)
Elterjedési területe az Ibériai-félszigeten (Spanyolország, Portugália) kívül átnyúlik Dél-Franciaországba, illetve Észak-Afrikába is (Marokkó, Algéria, Tunézia). Tápláléka változatos: kisemlősök, gyíkok, kisebb madárfiókák, halak és kétéltűek szerepelnek az étlapján. Főként víz közelében találkozhatunk vele, de gyakran jelentősebb távolságokra is eltávolodik attól.
Zavarás hatására, ha megakadályozzuk a menekülésben, fejét szinte háromszög alakúra lapítja és hangosan sziszeg, ezzel mérgeskígyó hatást keltve (ún. etológiai mimikri). Hasonló szerepe lehet a fején látható, fogsort utánzó, fekete mintázatnak is.
A gólyaorrfélék közé általában rózsaszín, piros vagy lilás virágszínű fajok tartoznak, leveleik megdörzsölve jellegzetes illatúak. A gólyaorr (és a rokon gémorr) fajok különleges alakú megnyúlt termésükről kapták a nevüket. A legenda szerint a fajt leíró Linné egy kellemetlen szagú barátjáról, Robertről nevezte el a fajt…
A Dél-Afrikából származó muskátlifajok és nemesített fajtáik szintén a gólyaorrfélék családjába tartoznak.
Ez a különleges alakú tömlősgomba csak Madeirán és Kanári-szigeteken fordul elő. Az itt előforduló babérféléken (Laurus spp.) pl. a Laurus novocanariensis-en él. Csak az idősebb fákon láthatjuk, a termőtestek eleinte sárgásbarnák, idősebb korban megszürkülnek és megfeketednek, kiszáradva szürkésfehérek lesznek. Madeirán a népi gyógyászat is felhasználja. Termőhelyén nem ritka, de különleges alakú bennszülött gombafaj.