A tengeri makkok az egész Földön elterjedtek, főként a tengerek árapály zónáiban találkozhatunk velük, amikor a sziklás részekről a víz visszahúzódik. De megtelepedhetnek hajók alján, vízben álló cölöpökön, vagy akár más tengeri állatokon (kagylókon, csigákon, nagyobb rákokon vagy akár cetfélék bőrén is). A több lemezből álló meszes héjon belül található az állat, ami rendszertanilag a kacslábú rákok közé tartozik.
Apálykor a mészlemezek szorosan záródnak, de ha a víz újra ellepi, az állat kinyújtja lábait és táplálkozni kezd. Mivel erősen a sziklához tapadtan élnek, így csak a vízben lebegő szerves törmelék és planktonikus lények jöhetnek szóba, mint táplálékforrás. Több évig élnek, egyedszámuk a kedvező helyeken akár több száz példány is lehet négyzetméterenként.
Zárvatermők > kétszikűek > gubóvirágfélék > magas gubóvirág (Globularia punctata)
Magas gubóvirág (Globularia punctata) virágzat
Az itthon honos két gubóvirág-faj közül ez a gyakori, száraz, köves termőhelyeken sokfelé találkozhatunk vele. (Testvérfaja, a magashegységi szívlevelű gubóvirág nálunk csak a Sopron melletti Bécsi-dombon fordul elő.)
Harasztok > páfrányok > fodorkafélék > zöld fodorka (Asplenium viride)
Zöld fodorka (Asplenium viride)
Aranyos fodorka (Asplenium trichomanes)
Ez az alig arasznyi (5-20 cm-es) sziklalakó növényke nálunk nem egy gyakori páfrány, méretében és alakjában is a sokkal közönségesebb aranyos fodorkára hasonlít, de azzal ellentétben a levélgerince végig zöld (csak a tövénél barnás), míg az aranyos fodorkának végig barna (2. kép). Egyszeresen szárnyalt levele világos zöld, puha tapintású, a levélkék csipkés szélűek. A zöld fodorkával főként állandóan párás, nedves szurdokerdőkben, sziklagyepek északi oldalán sziklarepedésekbe bújva találkozhatunk, mindig meszes alapkőzeten. Védett faj, természetvédelmi értéke 5.000 Ft