A három hazai boroszlánfajunk közül a babérboroszlán elterjedési területe a legszűkebb, hiszen csak a Dunántúli-középhegységben, pontosabban a Vértesben, a Bakonyban és a Keszthelyi-hegységben találkozhatunk ezzel a fajjal (a Börzsönyből kipusztult). A babérboroszlán örökzöld és fásszárú, így a térdig-derékig érő bokrocskái könnyen felismerhetőek (télen különösen), levelei bőrszerűek, fényes zöldek, épszélűek. Kora tavasszal (március-áprilisban) virágzik, sárgászöld virágai nem a hajtások csúcsán, hanem a felső levelek tövében helyezkednek el, a máris két fajhoz képest kevésbé illatosak. Húsos, egymagvú, kerek vagy tojásdad termése fekete, a termés (és az egész növény) mérgező. Legyökerező oldalágaival akár nagyobb sarjtelepeket is létrehozhat.

Mészkedvelő, élőhelye a középhegységek gyertyános-tölgyeseiben és bükkelegyes erdőiben van, Nyugat- és Dél-Európában gyakoribbá válik (atlanti-mediterrán elterjedésű).

Védett növény, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

A boroszlánok másik két hazai faja a farkasboroszlán (Dapne mezereum) és a henye boroszlán (Daphne cneorum) szintén védettek.