Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > szenderek > piros szender (Deilephila porcellus)
Piros szender (Deilephila porcellus)
A piros szender egy kistermetű, elég gyakori szenderfajunk. Általában már áprilisban megjelenik, a szenderfélékre jellemzően az esti és éjszakai órákban a virágok előtt lebegve, hosszú pödörnyelvét a virágokba dugja, és így táplálkozik. A kertekben kedveli a petúnia, lángvirág (flox) és az orgona virágait. Hernyója változatos színű, barna vagy zöldes, de akár feketés színű is lehet, tápnövényei a galaj- a füzike- és a füzényfélék. A mesterséges fény erősen vonzza a lepkét, amellyel egészen szeptember közepéig találkozhatunk. Nem védett.
Zárvatermők > kétszikűek > érdeslevelűek > magas kígyószisz (Echium italicum)
Magas kígyószisz (Echium italicum hajtásrészlet
Magas kígyószisz (Echium italicum)
Terjőke kígyószisz (Echium vulgare)
A három hazai kígyószisz-faj legnagyobbra növő tagja, virágos hajtásának magassága az egy métert is meghaladhatja. Virágja fehér, kékesfehér színű. A szárazabb helyeken mindenhol megtalálható terjőke kígyószisz (Echium vulgare) virágzata rikásabban serteszőrős, virágai pedig kékek (3. kép), és termete is sokkal alacsonyabb.
Zárvatermők > kétszikűek > selyemkórófélék > magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)
Magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)
Magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)
Közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria)
Pannon endemizmus, amely csak az ország két, egymástól távol eső pontján, a Villányi-hegységhez tartozó Szársomlyón, illetve a Budai-hegység néhány pontján él.(Várható, hogy a számára megfelelő élőhelyeken esetleg máshol is előfordul.) Csupán 1966-ban fedezte fel és írta le Borhidi Attila és Priszter Szaniszló.
A sokkal gyakoribb közönséges méreggyilokkal (Vincetoxicum hirudinaria, 3. kép) ellentétben a növény alacsonyabb termetű (15-40 cm), leveleinek színe is sötétebb zöld. Levelei a közönsége méreggyiloknál vastagabbak, az alsók szíves tojásdadok, a felsők hosszúkásak. Virágjának színe szennyes sárgán át a barnáig terjed. Toktermései is rövidebbek, és lekerekített végűek (a közönséges méreggyiloknak hosszabbak és hegyben végződőek). Élőhelye zárt mészkő- és dolomit sziklagyepekben van, virágzási ideje május-június.
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft, a teljes világállomány Magyarország területén van.