Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > pattanóbogár-szerűek > szentjánosbogár-félék > nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Ha máshonnan nem, mesekönyvekből talán mindenki ismeri ezt a kedves kis bogarat. A hazánkban élő három szentjánosbogár fajból ez nő a legnagyobbra. Erős ivari kétalakúság jellemző rá, csak a hímek lesznek bogárszerűek, a nőstények kifejlett korukban is lárvaszerűek maradnak.
A lárváik ragadozók, főként csigákat fogyasztanak, a kifejlett bogarak rövid életük alatt már nem táplálkoznak. A faj a nedves, de nem teljesen zárt erdőkhöz, nedves rétekhez, patakpartokhoz kötődik, ahol sok a (házas vagy házatlan) csiga.
A röpképtelen nőstények a nászidőszakban is a talajon tartózkodnak, esetleg alacsonyabb növényekre másznak fel, és a teljes sötétség beállta után egy kémiai reakcióval, kb. 2 órán keresztül fényt bocsátanak ki a potrohuk hasi oldalán elhelyezkedő világító szervük segítségével. Ha az állatokat megzavarjuk, a fénykibocsátás is megszakadhat (bár néha a kézbe vett bogarak sem hagyják abba)! A röpképes hímek, amelyek szintén világítanak, hatalmas, lefelé álló szemükkel a nőstények által kibocsátott fényt keresik. Ha a párzás sikeres volt, a fénykibocsátás megszűnik. Rajzási ideje június végére, július elejére esik, de alacsony éjszakai hőmérséklet vagy szeles időjárás esetén a nászrepülés elmarad.
A hólyaghúzó bogarak neve elég beszédes: a fajok többsége zavarásra a lábak ízületeinél vagy a szájszervénél erősen mérgező, kantaridin tartalmú sárgás testnedvet választ ki, ami a bőrre kerülve erős gyulladást, folyadékkal telt hólyagosodást okoz. Magyarországon a hólyaghúzófélék családjának 42 faja honos, legismertebbek a röpképtelen, tavasszal aktív nünüke fajok. Másik érdekességük a rendkívül bonyolult egyedfejlődésük (hipermetamorfózis), ami a többféle, erősen eltérő kinézetű és életmódú lárvaalakot jelenti.
A lárvák élősködők, különféle fullánkos hártyásszárnyúakon, főként méhféléken, azok fészkében fejlődnek.
A pettyes hólyaghúzó egy viszonylag gyakori faj, Magyarországon sokfelé előfordul. Szájszerve rágásra alkalmatlan, de ügyesen képes felnyitni a virágok kelyhét, hogy a táplálékául szolgáló nektárhoz hozzáférhessen.
A c-betűs lepke kicsit olyan, mintha megtépték volna a szárnyait, de ez csak látszat. A kép még analóg géppel diára készült valamikor a 90-es években az Őrségben. Azért kedvelem, mert a két lepke miatt egyszerre látszik a szárny felszíne és a fonáka is az ezüstös c-betűvel, amiről a nevét kapta. Három nemzedéke repül májustól novemberig, de az áttelelő példányok miatt már február-márciusban is találkozhatunk vele, így a legkorábbi nappali lepkéink egyike. Tüskékkel díszített hernyója sokféle növényt fogyaszthat pl. csalánon, szedren, komlón, fűz- és szil-fajokon, de mogyorón vagy ribizke fajokon is képes kifejlődni.
A kifejlett lepke viráglátogató, de kedveli az érett gyümölcsöket, vagy akár az állati ürüléket is (képen). Védett faj, természetvédelmi értéke 5.000 Ft.