A laposhasú acsak a Szitakötők rendjén belül (Odonata) az egyenlőtlenszárnyú szitakötők közé tartoznak, mert első és hátsó szárnyaik alakjukban és méretükben is erősen különböznek egymástól. Ezek a szitakötők a legjobban repülő rovarok közé tartoznak (ellentétben az egyenlőszárnyú szitakötők közé tartozó fajokkal, akiknek szerényebbek az ebbéli képességeik)
A laposhasú acsa (Libellula depressa) az egyik legkorábban megjelenő hazai szitakötő, jó időjárás esetén már áprilisban találkozhatunk frissen kelt példányaival. Mint minden szitakötő, ez a faj is átváltozással (hemimetamorfózissal) fejlődik, vagyis az utolsó lárvaalak bábállapot nélkül alakul kifejlett rovarrá. Ez az utolsó lépés már a vizet elhagyva, valamilyen vízközeli tárgyon (fatörzsön, mádszálon, csónak oldalán stb.) történik. A képen látható állatnak valamilyen malőr folytán nem sikerült tökéletesen elhagyni a lárvabőrt, bal felső szárnyát így nem tudta alakult ki rendesen, valószínűleg röpképtelen lesz. A laposhasú acsára jellemző az ivari kétalakúság, a hímek potroha kék, a nőstényeké sárgásbarna.
https://legivadasz.hu/libellula-depressa-laposhasu-acsa/