Ha máshonnan nem, mesekönyvekből talán mindenki ismeri ezt a kedves kis bogarat. A hazánkban élő három szentjánosbogár fajból ez nő a legnagyobbra. Erős ivari kétalakúság jellemző rá, csak a hímek lesznek bogárszerűek, a nőstények kifejlett korukban is lárvaszerűek maradnak.

A lárváik ragadozók, főként csigákat fogyasztanak, a kifejlett bogarak rövid életük alatt már nem táplálkoznak. A faj a nedves, de nem teljesen zárt erdőkhöz, nedves rétekhez, patakpartokhoz kötődik, ahol sok a (házas vagy házatlan) csiga.

A röpképtelen nőstények a nászidőszakban is a talajon tartózkodnak, esetleg alacsonyabb növényekre másznak fel, és a teljes sötétség beállta után egy kémiai reakcióval, kb. 2 órán keresztül fényt bocsátanak ki a potrohuk hasi oldalán elhelyezkedő világító szervük segítségével. Ha az állatokat megzavarjuk, a fénykibocsátás is megszakadhat (bár néha a kézbe vett bogarak sem hagyják abba)! A röpképes hímek, amelyek szintén világítanak, hatalmas, lefelé álló szemükkel a nőstények által kibocsátott fényt keresik. Ha a párzás sikeres volt, a fénykibocsátás megszűnik. Rajzási ideje június végére, július elejére esik, de alacsony éjszakai hőmérséklet vagy szeles időjárás esetén a nászrepülés elmarad.

Érdekességek a bogárról: 

https://mttmuzeum.blog.hu/2014/12/19/a_2015_ev_rovara_a_nagy_szentjanosbogar_lampyris_noctiluca_529