Címke: bogarak

Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)

Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > pattanóbogár-szerűek > szentjánosbogár-félék > nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)

Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)

Ha máshonnan nem, mesekönyvekből talán mindenki ismeri ezt a kedves kis bogarat. A hazánkban élő három szentjánosbogár fajból ez nő a legnagyobbra. Erős ivari kétalakúság jellemző rá, csak a hímek lesznek bogárszerűek, a nőstények kifejlett korukban is lárvaszerűek maradnak.

A lárváik ragadozók, főként csigákat fogyasztanak, a kifejlett bogarak rövid életük alatt már nem táplálkoznak. A faj a nedves, de nem teljesen zárt erdőkhöz, nedves rétekhez, patakpartokhoz kötődik, ahol sok a (házas vagy házatlan) csiga.

A röpképtelen nőstények a nászidőszakban is a talajon tartózkodnak, esetleg alacsonyabb növényekre másznak fel, és a teljes sötétség beállta után egy kémiai reakcióval, kb. 2 órán keresztül fényt bocsátanak ki a potrohuk hasi oldalán elhelyezkedő világító szervük segítségével. Ha az állatokat megzavarjuk, a fénykibocsátás is megszakadhat (bár néha a kézbe vett bogarak sem hagyják abba)! A röpképes hímek, amelyek szintén világítanak, hatalmas, lefelé álló szemükkel a nőstények által kibocsátott fényt keresik. Ha a párzás sikeres volt, a fénykibocsátás megszűnik. Rajzási ideje június végére, július elejére esik, de alacsony éjszakai hőmérséklet vagy szeles időjárás esetén a nászrepülés elmarad.

Érdekességek a bogárról: 

https://mttmuzeum.blog.hu/2014/12/19/a_2015_ev_rovara_a_nagy_szentjanosbogar_lampyris_noctiluca_529

Pettyes hólyaghúzó (Mylabris crocata)

Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > hólyaghúzófélék > pettyes hólyaghúzó (Mylabris crocata)

Pettyes hólyaghúzó (Mylabris crocata)

A hólyaghúzó bogarak neve elég beszédes: a fajok többsége zavarásra a lábak ízületeinél vagy a szájszervénél erősen mérgező, kantaridin tartalmú sárgás testnedvet választ ki, ami a bőrre kerülve erős gyulladást, folyadékkal telt hólyagosodást okoz. Magyarországon a hólyaghúzófélék családjának 42 faja honos, legismertebbek a röpképtelen, tavasszal aktív nünüke fajok. Másik érdekességük a rendkívül bonyolult egyedfejlődésük (hipermetamorfózis), ami a többféle, erősen eltérő kinézetű és életmódú lárvaalakot jelenti.

A lárvák élősködők, különféle fullánkos hártyásszárnyúakon, főként méhféléken, azok fészkében fejlődnek.

A pettyes hólyaghúzó egy viszonylag gyakori faj, Magyarországon sokfelé előfordul. Szájszerve rágásra alkalmatlan, de ügyesen képes felnyitni a virágok kelyhét, hogy a táplálékául szolgáló nektárhoz hozzáférhessen.

Vedlés

1. kép
2. kép
3. kép

Az ízeltlábúak főként kitinből álló külső váza csak kis mértékben képes a megnyúlásra, ezért a növekedő állatnak időről időre le kell azt vedlenie. A vedlést a hormonrendszer irányítja. Egyes ízeltlábú csoportok csak lárvakorban növekednek, így a kifejlett állatot már nem is vedlenek. Ilyenek pl. a rovarok, ezért egy káposztalepke kifejlett korában már sosem vedlik, nem is növekszik, erre csak hernyóként volt képes. (Más ízeltlábúak pl. a pókszabásúak vagy a rákok folyamatosan növekszenek és vedlenek.) Vedléskor az állatok nyugodt, védett helyre húzódnak, hiszen a régi kitin alatt képződő lágy, új réteg még nem nyújt megfelelő védelmet, sőt az állat mozogni is alig tud, hiszen nekik ehhez szilárd külső vázra van szükségük, mert ehhez tapadnak belülről a harántcsíkolt izmaik. Az 1. képen egy ászkarák látható, a levedlett kitinkutikula egy darabjával. A rákok kitinjébe csoportól függően több-kevesebb mész is rakódik, így a levedlett kutikula is merevebb, jobban megtartja az alakját. A 2. képen pedig egy Socotra-szigetén (Jemen) endemikus skorpió (Hottentotta socotrensis) és a melegben összezsugorodott levedlett, vékony kitinkutikulája látható.

A kitin N-tartalmú poliszacharid, ami elég ellenálló és nehezen bontható szerves anyag. Az ízeltlábúak vázán kívül ez alkotja a gombák többségének sejtfalát is. Így természetes, hogy a gombák képesek a kitin bontására és hasznosítására, mint ez a 3. képen megfigyelhető.

Homokfutrinkák (Cicindela-fajok)

Öves homokfutrinka (Cicindela soluta)
Öves homokfutrinka (Cicindela soluta)
Erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola)
Mezei homokfutrinka (Cicindela campestris)
Tetracha carolina (USA)
Habroscelimorpha dorsalis (USA)

A homokfutrinkák igazi futóbogarak, hosszú és karcsú lábaikkal igén fürgén mozognak a talajon, ha pedig veszélyben érzik magukat sebesen szárnyra kapnak, hogy aztán néhány méterrel arrébb újra leszálljanak. Fejükön kétoldalt a fej méretéhez képest óriási összetett szemeket viselnek, fogazott rágóik is hatalmasak, összecsukva keresztezik egymást. Mind a kifejlett bogarak, mind lárváik ragadozók, de a lárvák rejtett életmódot élnek, a laza talajba épített függőleges fogócsőben élnek, aminek tetejét lapos fejükkel zárják le. A talajfelszínen mozgó áldozataikat hirtelen mozdulattal elkapják és a lakócső alján fogyasztják el.

A homokfutrinka formák közé Magyarországon 3 nemzetség 8 faja tartozik, ezek a következők:

  • sziki homokfutrinka (Calomera littoralis nemoralis) 
  • mezei homokfutrinka (Cicindela campestris),
  • öves homokfutrinka (Cicindela soluta),
  • nyugati homokfutrinka (Cicindela transversalis),
  • pannon homokfutrinka (Cicindela soluta pannonica), és a
  • erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola)
  • parti homokfutrinka (Cylindera arenaria viennensis)
  • parlagi homokfutrinka (Cylindera germanica)