A hidrák igen egyszerű felépítésű állatok. Testük szimmetriája elég egyedi: sugaras szimmetriával rendelkeznek. Bár már szövetes élőlények, testfaluk csupán két rétegre különül, ezek között testüreg még nem található. Minden fajuk vízben él és ragadozó. A hidrák – eltérően a medúzáktól – helytülő életmódot élnek, talpkorongjukkal kövekre vagy növények felszínére rögzülnek, bár a szintén közeli rokon korallokkal ellentétben el tudják hagyni a helyüket: karjaikat letámasztva szinte bukfencezve mászkálnak.

A hazai hidra-fajok jellemzően 5-15 mm nagyságúak, de zavarásra azonnal sokkal kisebbre húzzák össze magukat és csak egy apró nyálkacsomónak tűnnek, amíg el nem múlik a veszély.

Szaporodásukra az ivartalan bimbózás a jellemző, bár tudnak ivarosan, ivarsejtekkel is szaporodni. Bimbózáskor az állatból egy kisebb hidra nő ki, majd ez leválva önálló életet kezd. (Ilyen, éppen bimbózó egyed látható a képen.) Betelepített növényekkel vagy vízzel akár az akváriumokba is bekerülhetnek, ahol kisebb rákokkal és férgecskékkel táplálkoznak, esetleg az apró halivadékot is elkaphatják. Csalánsejtjeikkel megbénítják áldozataikat, amit aztán karjaik segítségével az űrbélbe gyömöszölnek. Mivel az űrbélnek egyetlen nyílása van, a felesleges salakanyag is a szájnyíláson át távozik.

Egyes fajaik, pl. a nálunk is honos zöld hidra (Hydra viridissima) testében zöldmoszatok élnek szimbiózisban, így ezek fotoszintézisük során oxigént (és cukrot) termelnek, aminek egy részét a hidra kapja meg.