Makró kategória bejegyzései

Kövirózsák

Sárga kövirózsa (Jovibara globifera subsp. hirta)
Sárga kövirózsa (Jovibara globifera subsp. globifera)

A kövirózsa név szinte mindenki számára ismert, ez az egyik olyan növény, ami valahogy már gyerekkorban sikeresen rögzül a memóriánkban. Két nemzetség él őshonosan Magyarországon, a Jovibara és a Sempervivum, összesen csupán három fajjal. A kicsit népesebb varjúháj (Sedum) nemzettséggel együtt ők alkotják a Varjúhájfélék családját (Crassulaceae).

A sárga kövirózsa virágai halványsárgák, virágai hattagúak (6 szirom-, 6 csészelevél), teljes virágzásban sem nyílnak ki teljesen, hazánkban ez a gyakoribb faj. Tőlevélrózsát alkot, levelei laposak, hegyes csúcsúak, pillás szélűek, pozsgásak. Két alfaját különböztetik meg, a csillag alakban szétnyíló (subsp. hirta) és a gömbszerűen zárt levélrózsájút (subsp. globifera). Erősen szárazságtűrő növény, sziklagyepekben, sziklák hasadékaiban találkozhatunk vele elsősorban.


A Sempervivum nemzetség két faja (S. marmoreum, S. tectorum) ezzel szemben rózsaszín virágú, virágzatuk dúsabb, akár 60-80 virágból is állhat, szirmaik száma sem 6, hanem ennek mintegy a duplája, általában 11-13 sziromlevelet számolhatunk. Virágjuk sokkal jobban kinyílik virágzáskor.

2009-ben a hazai populációt kromoszómaszám alapján elkülönítették a S. marmoreum fajtól és új néven, mint mátrai kövirózsa (S. matricum) szerepel a védett fajok listáján.

Minden kövirózsa csak egyszer virágzik, virágzás után szép lassan elpusztul az egyed, de addigra már számtalan kis sarj alakul ki vegetatívan az anyatő körül.

A Sempervivum név örökké élőt jelent (semper – mindig, örökké, vivum – élő), ez vonatkozhat a növény szárazsággal szembeni kiemelkedő tűrőképességére, illetve a már említett vegetatív szaporodására is.

A házi kövirózsát (Sempervivum tectorum) vadon egyedül a Szársomlyó déli oldalának sziklagyepeiben találjuk meg, itt magot is érlelő populációja él. A fajt egyébként az ókor óta ültetik egyrészt gyógyhatása (fülgyulladás ellen), másrészt azért, mert a néphit szerint a növény megóv a villámcsapástól, emiatt gyakran háztetőkre ültették, ahonnan kivadulhat.

Magyarországon mindhárom kövirózsa faj védett, a sárga és a házi kövirózsa természetvédelmi értéke 5.000 Ft, a mátrai (régi nevén rózsás) kövirózsa 10.000 Ft.

Sárga kövirózsa (S. globifera) virágzat
Rózsás kövirózsa (S. marmoreum) virágzat
Mátrai kövirózsa (S. matricum) virágzat

Közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis)

Gerincesek > hüllők > pikkelyes hüllők > gyíkok > lábatlangyíkfélék > közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) 

Közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) portré
Közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis)

Apolló lepke (Parnassius apollo)

Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > pillangók > apolló lepke (Parnassius apollo)

Apolló-lepke (Parnassius apollo)
Apolló-lepke (Parnassius apollo)

Az Apolló-lepke (nagy Apolló – Parnassius apollo) a természetvédelem ikonikus állata, de egyben a lepkegyűjtőké is, mivel szépségük és különlegességük miatt már a XIX. században komoly gyűjtői mozgalom alakult ki a fajok és alfajok beszerzésére és adásvételére. Az Apolló lepkék a Pillangók családjába (Papilionidae) tartoznak, hazánkban a családnak négy faja őshonos, ezek a következők: fecskefarkú lepke (Papilio machaon), kardoslepke (Iphiclides podalirius), farkasalma lepke (Zerynthia polyxena), és a kis Apolló lepke (Parnassius mnemosyne), mind a négy fajuk védett (10-50.000 Ft).

A pillangók nappal aktív lepkék, közepes vagy nagy termetűek, szárnyaik is nagy felületűek, merevek, sok fajuk szárnyán faroknyúlvány található (fecskefarkú, kardfarkú…). Hernyóiknak villaszerűen kinyújtható mirigye van, ami kellemetlen szagú váladékot termel, és a ragadozók elriasztása a célja.

Az Apolló lepkék igazi hegyvidéki lepkék, legnagyobb fajgazdagságban a belső ázsiai magashegységekben élnek, sokszor (földrajzilag, illetve politikailag) nehezen megközelíthető helyeken. A hegységekbe mélyen benyúló völgyekben sokszor külön alfajok alakultak ki, mert a magas hegygerinceken át gyakorlatilag nem következhet be az egyedek vándorlása, genetikai keveredése, így zárt, kisebb részpopulációk (és később majd önálló fajok) alakulnak ki az izoláció révén. Az egyes alfajok közti kisebb-nagyobb különbségek viszont jól azonosíthatóak, gyűjthetőek, és egy-egy ritka faj vagy alfaj jelentős összeget ér a (fekete)piacon.

Hazánk jelenlegi határain belül a nagy Apolló valószínűleg sohasem élt, a „bükki Apolló” legendája azonban még nem ment feledésbe, és a nyugati határszélen van realitása egy esetleg átsodródott példánynak, bár ilyet eddig hivatalosan nem találtak. Hernyója fekete, narancssárga foltokkal. Tápnövényei kizárólag varjúháj-fajok, elsősorban a fehér varjúhájon (Sedum album) táplálkozik. A lepke szárnyainak egyes részein hiányoznak a pikkelyek, így a szárny ott üvegszerűen átlátszó. Röpte jellegzetes, már messziről felismerhető.

Az Európa több magashegységében is előforduló Apolló lepke jégkorszaki maradványfaj (glaciális reliktum), mindenhol ritka és védett, különleges szépségű lepke.

https://www.researchgate.net/publication/317277527_A_nagy_apollo_Parnassius_apollo_L_1758_Lepidoptera_Papilionidae_kutatastortenete_a_Karpat-medenceben_-_The_history_of_research_on_the_butterfly_Apollo_Parnassius_apollo_L_1758_Lepidoptera_Papilionidae

Üzbegisztáni bélyegblokk és sor Apolló lepkékkel és elterjedésükkel az országban.
Üzbegisztáni bélyegblokk és sor Apolló lepkeékkel és elterjedésükkel az országban.

Tavaszi mocsárhúr (Callitriche palustris)

Zárvatermők > kétszikűek > mocsárhúrfélék > tavaszi mocsárhúr (Callitriche palustris)

Tavaszi mocsárhúr (Callitriche palustris)
Kis kalózpók (Piratula latitans) tavaszi mocsárhúr felszínén sétál