Makró kategória bejegyzései

Deres bikapók (Eresus hermani)

Minden vélemény számít!

Ízeltlábúak > csáprágós ízletlábúak > pókszabásúak > pókok > bikapókfélék > deres bikapók (Eresus hermani)

Deres bikapók (Eresus hermani)
Deres bikapók (Eresus hermani)

A bikapókok igen dekoratív pókok, a mozgékony, kisebb termetű (8-11mm) hímek fekete-piros-fehér mintájukkal hívják fel magunkra a figyelmet. Ha megzavarjuk őket, dühösen támadóállásba helyezkednek, mellső lábaikat felemelve ijesztgetik az embert. A nőstények ritkábban kerülnek szemünk elő, pedig a hímeknél jóval nagyobbak (15-20 mm), viszont kevesebbet mozognak, és piros mintázat nélküli szürkés-feketék. A bikapókok tárnázó életmódot élnek, tárnáikat sekélyen a föld alá ássák, amit pókfonál szövedékkel bélelnek ki. Ez a föld felszíne felett, azzal jórészt párhuzamosan is folytatódik. Ebbe a szövedékbe még a nagyobb testű talajlakó bogarak (pl. pohos gyászbogár, tavaszi ganajtúró) is fogságba esnek és a pók zsákmányává válnak.
A bikapókok kedvelik a gyér növényzetű, napközben könnyen felmelegedő élőhelyeket, egyszóval igazi melegkedvelő pókok. A kutatások alapján hazánkban három bikapókfaj fordul elő: a deres bikapókon kívül a skarlát bikapók (Eresus kollari) és a sárgafejű bikapók (Eresus moravicus). Mindhárom faj védett, természetvédelmi értékük 5000 Ft.
https://zookeys.pensoft.net/article/5025/

Kakasmandikó – Erythronium dens-canis

Minden vélemény számít!

Zárvatermők > kétszikűek > liliomfélék > európai kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

Egyik legszebb kora tavaszi vadvirágunk, jellegzetes virága és foltos levelei miatt mással nemigen téveszthető össze. Hazánkban leginkább a Dunántúl déli és nyugati részén, illetve ÉK Magyarországon (pl. a Tornai-karszton) bükkösökben ill. gyertyános-tölgyesekben találkozhatunk vele, a kora tavaszi geofiton aszpektus tagja. Hagymagumójából két zöld, de barna foltos tőlevél és egyetlen, vöröses-barnás tőkocsányon ülő élénkrózsaszín virág fejlődik. A lepellevek először előre-, majd jellegzetesen hátrahajlók. Porzói feltűnő, kékeslila színűek. Virágzási ideje általában március-áprilisban van. A növény alacsony termetű, mintegy 15-25 cm magas. Levele később elveszíti foltjait (teljesen kizöldül), majd a termésérés után minden föld feletti része elszárad, és a növény visszahúzódik a talajba. Védett, ritka faj, amit az illegális gyűjtés is veszélyeztet. Természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=324

Lódarázs (Vespa crabro)

Minden vélemény számít!

Ízeltlábúak > rovarok > hártyásszárnyúak > redősszárnyúdarazsak > európai lódarázs (Vespa crabro)

Lódarázs - Vespa crabro
Lódarázs - Vespa crabro

A lódarázs (Vespa crabro) a társasan élő redősszárnyú darazsak közé tartozó, hazánkban őshonos hártyásszárnyú. Mintázata sárga-barna, ami jól elkülöníti a sárga-fekete mintázatú rokonságtól. Alapvetően ragadozó, bár édes gyümölcsöt is szívesen fogyaszt. Fészkét megrágott faanyagból készíti, általában faodvakba, de üresen álló emberi építményekbe, fészerekbe, padlásokra is beköltözhet. Kedvező időjárás és sok taplálék esetén nyár végére egy lódarázsfészekben akár több száz darázs is élhet egyszerre. A lódarázs a fészek közelében elég támadékony, így – ha észrevesszük – jobb azt több méteres távolságból elkerülni. Ősszel, amikor az idő hidegebbre fordul, a dolgozók és a hímek elpusztulnak, csak a megtermékenyített nőstények telelnek át. Ők fogják a következő évben a petéik lerakásával újraindítani a fészek életét.  Az ivar kialakulása a hártyásszárnyúaknál eltér az emlősöknél (embernél) megszokottól: ha a nőstény (anya / királynő)  megtermékenyítetlen petéket rak, abból hím darazsak jönnek létre, a megtermékenyített petékből nőstények keletkeznek: vagyis a hímek haploidok, a nőstények diploidok (haploid-diploid ivarmeghatározás).

A nőstény lódarázs akár 3,5 cm-es is lehet, tavasszal még gyakran elhagyja a fészket, de később, amikor kikelnek az első (nőstény) dolgozók, már egyre ritkábban repül ki, és csak a peterakással foglalkozik. A lódarazsak kisabb rovarokkal (legyekkel, más darazsakkal, méhfélékkel) táplálkoznak, a méhkaptárak közelében így komoly károkat okozhatnak, mivel jóval nagyobb termetük miatt a méheknek nincs esélyük a lódarázzsal szemben. Nagy, összetett szemeiken kívül még három pontszemük is van a fejük tetején, csápjuk barna, a hímeké egy csápízzel hosszabb, mint a nőstényeké. Fullánkjuk sima, így akár többször is szúrhatnak vele. Csípésük erős fájdalommal és duzzanattal jár, a több darázscsípés akár életveszélyes is lehet. A hímeknek nincs fullánkjuk, így szúrni sem tudnak.
https://www.tiszatoelovilaga.hu/lodarazs/
https://parkerdo.hu/parkerdo/a-lodarazs-nem-ellenseg-ezt-tedd-ha-szembe-talalkoztok-az-erdoben/

→ https://sirbuday.hu/2025/05/29/lodarazs-vespa-crabro-feszek/

Közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)

Minden vélemény számít!

Ízeltlábúak > rovarok > recésszárnyúak > közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)

Myrmecaelurus trigrammus - kozonseges hangyafarkas
Közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)

A közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus) a hazai hangyaleső fauna egyik leggyakoribb faja, a Duna-Tisza közi homokos területeken nyár közepétől mindenfelé találkozhatunk vele. Lárvája is ragadozó, a laza homokba építi tölcsérszerű csapdáját, amibe a talajfelszínen közlekedő kisebb állatok könnyen belecsúsznak. A lárváknak méretükhöz képest hatalmas rágóik vannak, amivel könnyen elfogyasztják a zsákmányt, a maradékot pedig egyetlen lendítéssel kidobják a tölcsérből.A lárvák több évig fejlődnek, majd a homokban, golyószerű bábbölcsőben bábozódnak be. A kifejlett állatoknak kissé a szitakötőkre emlékeztető röpte van, de azért közel sem képesek olyan kitartó repülésre és mutatványokra, mint pl. az acsák. A hozzá hasonló, védett kunsági hangyafarkas (Myrmecaelurus punctatus) szintén homokos élőhelyeken fordul elő, de jóval ritkább.

hangyaleső-faj lárvája
hangyaleső-faj lárvája
hangyaleső-faj lárvája
hangyaleső-faj lárvája

https://termeszetvedelmikezeles.hu/adatlap-allatok?showAll=0&id=1125

https://ng.24.hu/termeszet/2021/12/19/a-hangyafarkas-atvaltozasa/

Tőzegmohák (Sphagnum spp.)

Minden vélemény számít!

Mohák > lombosmohák > Sphagnaceaea > Sphagnum spp.

Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnim sp.)
Tőzegmoha-faj és szőrmoha-faj
Tőzegmoha-faj (Sphagnim sp.)
Tőzegmoha-faj (Sphagnim sp.)

A tőzegmohák (Sphagnum nemzetség) már ránézésre is jól elkülöníthetőek a többi hazai mohától: csúcsi részükön fejecske alakul ki, alsóbb részeik, gyökerecskéjük hiányzik: a növény felfelé folyamatosan nő, alul folyamatosan pusztul. Színük is jellegzetes – bár vannak élénkzöld színű fajok is – halványabb, világosabb, sárgás ill. vörös is lehet. Igen nagy mennyiségű vizet képesek megkötni, élő állapotban tömegük jelentős része víz. Hazánkban spóratartót ritkán fejlesztenek, többnyire vegetatív módon szaporodnak. Élőhelyük speciális, csak savanyú alapkőzeten (ez főként bazalt, andezit vagy homokkő) kialakuló lápokban, állandó friss vízutánpótlású helyeken, kimondottan mészmentes környezetben fordulnak elő. Tőlünk északabbra hatalmas tőzegmohalápok alakultak ki, de nálunk csak apró foltokban találkozhatunk velük, főként az ország két ellentétes sarkában: a délnyugati és az északkeleti országrészben. Magyarországon minden fajuk (20) védett.

Öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)

Minden vélemény számít!

Ízeltlábúak > soklábúak > százlábúak > Scolopendridae > öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)

Öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)
Öves szkolopendra (Scolopendra cingulata) fiatal példány

Hazánk legnagyobb százlábú faja, hiszen testhossza kifejlett korában elérheti a 12-13 centimétert is. Mint minden százlábúnak, neki is szelvényenként csak egy pár lába van, a szkolopendrák esetében ez csak 21 pár lábat jelent, tehát közel sem százat. Utolsó pár lábuk ún. uszályláb, ennek nem a mozgásban, inkább a ragadozók megtévesztésében van szerepe: a csápokkal kb. megegyező méretű lábak miatt nem egyértelmű, melyik az állat feji vége.

A szkolopendrák ragadozók, főként éjjel aktívak. Erős és hegyes állkapcsi lábaikkal ejtik el zsákmányukat, amihez méregmirigyek is csatlakoznak. Mérgük – főként a trópusi fajoknak – elég erős. Bár a fejük mindkét oldalán van 4-4 egyszerű szemük, főként a csápjaikat használva találják meg zsákmányukat, jellemzően kisebb-nagyobb rovarokat. A nappalt kövek, fadarabok alatt elbújva töltik. A faj elterjedési súlypontja a mediterrán térségben van, Magyarországon éri el északnyugati elterjedési határát. Régebben csak a Vértes néhány pontjáról volt ismert, az újabb kutatások a hegység más pontjain, illetve a Kelet-Bakonyban is felfedezték néhány populációját. A nőstények egy darabig gondozzák a petéket illetve a kikelt fiatal egyedeket. amelyeknek igen szép szürkéskék színük van, testük végein piros szelvényekkel (2. kép).
A faj élőhelye mindenhol a meleg, napos, köves-füves domboldalak van, a zárt erdőket elkerüli.
Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

https://mttmuzeum.blog.hu/2017/05/07/meregkarmokkal_hatlemezekkel_szaz_labon

  1. Pages:
  3. 1
  4. ...
  5. 16
  6. 17
  7. 18
  8. 19
  9. 20
  10. 21
  11. 22
  12. 23
  13. 24
  14. 25
  15. 26
  16. 27