A csodabogyók nem véletlenül kapták a nevüket. Mindkét hazai fajuk örökzöld, alacsonyra nővő törpecserje. Egymagvú, élénk piros bogyótermésük, ami egész télen a növényen marad, mintha a levelük közepéből nőne ki! Botanikailag különlegesség, hogy a növénynek nincsenek valódi levelei, amit levélnek gondolnánk, azok a levelek szerepét átvevő, fotoszintetizálásra módosult szárak, ún. fillokládiumok. Így hát a virágok nem a levelekből, hanem a szokásos helyről, a szárból indulnak ki. Mindkét faj főként a Dél-Dunántúl lomerdőiben fordul elő, a szúrós csodabogyó néha kifejezetten gyakori lehet, a lónyelvű sokkal lokálisabb.
Védettségük legfőbb oka az volt, hogy főként a szúrós csodabogyót tonnaszám (ez most nem túlzás) gyűjtötték, hiszen örökzöld növényként igen kedvelt, alig hervadó, tartós virágkötészeti anyag volt. A csodabogyók kora tavasszal virágoznak, virágaik hármas szimmetriát mutatnak. Mindkét faj védett, a szúrós csodabogyó természetvédelmi értéke 10 000 Ft, a ritkább lónyelvű csodabogyóé 50 000 Ft.
Zárvatermők > egyszikűek > zászpafélék > fehér zászpa (Veratrum album)
Fehér zászpa (Veratrum album) levélfonák
Szalagos méhészbogár (Trichodes apiarius) fehér zászpa virágon
Magyarországon a zászpaféléknek két faja fordul elő, a főként nedves réteken, patakparti magaskóros társulásokban élő fehér zászpa (Veratrum album), és a szárazabb termőhelyeket kedvelő barnásvörös virágú fekete zászpa (Veratrum nigrum). A két faj között a termőhelyükben és a virágok színén kívül a levelek szőrözöttségében is van különbség: a fehér zászpa levélfonákja pelyhesen szőrős, míg a fekete zászpa fonákja kopasz. Mivel a zászpák csak többéves korukban virágoznak, így a két faj leveles állapotban is biztosan elkülöníthető. Leveleik nagyok, ép szélűek, párhuzamos erezetűek. Virágzatuk hosszú tőkocsányon fejlődő füzéres fürt, virágzáskor mindkét faj elérheti a 1-1,5 m-es magasságot is. Virágzási idejük július-augusztus, termésük hosszúkás, három rekeszű tok. Mérgező anyagik miatt a legelő állatok általában elkerülik. A fehér zászpa hazánkban védett, természetvédelmi értéke: 5000 Ft.
Zárvatermők > kétszikűek > liliomfélék > európai kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Egyik legszebb kora tavaszi vadvirágunk, jellegzetes virága és foltos levelei miatt mással nemigen téveszthető össze. Hazánkban leginkább a Dunántúl déli és nyugati részén, illetve ÉK Magyarországon (pl. a Tornai-karszton) bükkösökben ill. gyertyános-tölgyesekben találkozhatunk vele, a kora tavaszi geofiton aszpektus tagja. Hagymagumójából két zöld, de barna foltos tőlevél és egyetlen, vöröses-barnás tőkocsányon ülő élénkrózsaszín virág fejlődik. A lepellevek először előre-, majd jellegzetesen hátrahajlók. Porzói feltűnő, kékeslila színűek. Virágzási ideje általában március-áprilisban van. A növény alacsony termetű, mintegy 15-25 cm magas. Levele később elveszíti foltjait (teljesen kizöldül), majd a termésérés után minden föld feletti része elszárad, és a növény visszahúzódik a talajba. Védett, ritka faj, amit az illegális gyűjtés is veszélyeztet. Természetvédelmi értéke 50.000 Ft. https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=324