A lódarázs (Vespa crabro) a társasan élő redősszárnyú darazsak közé tartozó, hazánkban őshonos hártyásszárnyú. Mintázata sárga-barna, ami jól elkülöníti a sárga-fekete mintázatú rokonságtól. Alapvetően ragadozó, bár édes gyümölcsöt is szívesen fogyaszt. Fészkét megrágott faanyagból készíti, általában faodvakba, de üresen álló emberi építményekbe, fészerekbe, padlásokra is beköltözhet. Kedvező időjárás és sok taplálék esetén nyár végére egy lódarázsfészekben akár több száz darázs is élhet egyszerre. A lódarázs a fészek közelében elég támadékony, így – ha észrevesszük – jobb azt több méteres távolságból elkerülni. Ősszel, amikor az idő hidegebbre fordul, a dolgozók és a hímek elpusztulnak, csak a megtermékenyített nőstények telelnek át. Ők fogják a következő évben a petéik lerakásával újraindítani a fészek életét.  Az ivar kialakulása a hártyásszárnyúaknál eltér az emlősöknél (embernél) megszokottól: ha a nőstény (anya / királynő)  megtermékenyítetlen petéket rak, abból hím darazsak jönnek létre, a megtermékenyített petékből nőstények keletkeznek: vagyis a hímek haploidok, a nőstények diploidok (haploid-diploid ivarmeghatározás).