Makró kategória bejegyzései

Callosamia promethea éjjeli pávaszem

Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > pávaszemes szövők > Callosamia promethea

Callosamia promethea nőstény (Alabama, USA)

Erre a dekoratív éjjeli pávaszemre (Saturniidae család) egyik délutáni sétánk alkalmával találtunk a Mobile melletti erdőben. A lepkére jellemző a nagyfokú ivari kétalakúság, a hímek nagyobbak és jóval sötétebb színezetűek, szárnyaik alakja is kicsit más. A lepkének az USA déli államaiban egy második nemzedéke is repül augusztusban, mi is így találkozhattunk ezzel a fajjal. A hernyók elég polifágok, sokféle lombos fát fogyasztanak, még a tulipánfát (Liriodendron tulipifera) és magnóliát (Magnolia virginiana) is. A kikelő kis hernyók eleinte együtt táplálkoznak, később magányosan élnek.

Bogárcsigák

Puhatestűek > cserepeshájúak > bogárcsigák > bogárcsiga-félék > Acanthopleura vaillantii

Puhatestűek > cserepeshájúak > bogárcsigák > bogárcsiga-félék > Rhyssoplax olivacea

Acanthopleura vaillantii (Socotra, Jemen)
Acanthopleura vaillantii (Socotra, Jemen)

A bogárcsigák nevükkel ellentétben nem csigák, bár szintén a puhatestűek közé, de egy másik osztályba, a cserepeshéjúak osztályába (Polyplacophora) tartoznak rendszertanilag. Általában a tengerek árapály zónáinak jellegzetes lakói, de vannak mélyebben élő, sőt mélytengeri fajaik is. Jelenleg kb. 550 fajuk ismert. A fajok többsége néhány centiméter hosszú, háti oldalukon nyolc darab ívelt, mozgatható mészlemezzel, amiről könnyedén felismerhetők. Ezeket a lemezeket oldalt egy rostos, kitintartalmú gyűrű fogja össze. Az állat apálykor izmos lábával szorosan tapad az aljzatra, szinte hermetikusan képes elzárni magát, így nem szárad ki a több órás vízmentes időszakban sem.

A sziklákra, kövekre tapadt moszatokkal táplálkoznak, lassan csúszva legelnek, és általában visszatérnek egy már megszokott sziklamélyedésbe. Kis méretű fejük csak akkor látszik, ha sikerül az állatot megfordítani: szemeik és tapogatóik hiányoznak, reszelőnyelvük viszont jól fejlett. Néhány fajukat fogyasztják is.

Rhyssoplax olivacea (Korfu, Görögország)