Címke: puhatestűek

Bogárcsigák

Puhatestűek > cserepeshájúak > bogárcsigák > bogárcsiga-félék > Acanthopleura vaillantii

Puhatestűek > cserepeshájúak > bogárcsigák > bogárcsiga-félék > Rhyssoplax olivacea

Acanthopleura vaillantii (Socotra, Jemen)
Acanthopleura vaillantii (Socotra, Jemen)

A bogárcsigák nevükkel ellentétben nem csigák, bár szintén a puhatestűek közé, de egy másik osztályba, a cserepeshéjúak osztályába (Polyplacophora) tartoznak rendszertanilag. Általában a tengerek árapály zónáinak jellegzetes lakói, de vannak mélyebben élő, sőt mélytengeri fajaik is. Jelenleg kb. 550 fajuk ismert. A fajok többsége néhány centiméter hosszú, háti oldalukon nyolc darab ívelt, mozgatható mészlemezzel, amiről könnyedén felismerhetők. Ezeket a lemezeket oldalt egy rostos, kitintartalmú gyűrű fogja össze. Az állat apálykor izmos lábával szorosan tapad az aljzatra, szinte hermetikusan képes elzárni magát, így nem szárad ki a több órás vízmentes időszakban sem.

A sziklákra, kövekre tapadt moszatokkal táplálkoznak, lassan csúszva legelnek, és általában visszatérnek egy már megszokott sziklamélyedésbe. Kis méretű fejük csak akkor látszik, ha sikerül az állatot megfordítani: szemeik és tapogatóik hiányoznak, reszelőnyelvük viszont jól fejlett. Néhány fajukat fogyasztják is.

Rhyssoplax olivacea (Korfu, Görögország)

Csigamenedék

A szárazföldön élő csigák a meleg és száraz (nyári) időszakban a vízvesztést és kiszáradást elkerülendő nyári nyugalmi állapotba (esztiváció) kerülnek. Ilyenkor az erősen felmelegedő talaj felszínétől minél jobban eltávolodnak, vastagabb fűszálakra, kórókra, kerítésekre másznak, ahol a légmozgás is csökkenti a magas hőmérsékletet. Házuk szájadékát elzárják, anyagcseréjüket a minimálisra csökkentik, és várják az esős (és hűvösebb) időszakot. Egy-egy alkalmas helyen, egymást is védve, néha igen nagy számú csiga is tartózkodhat egyszerre.