Legnagyobb virágú orchideánk, virágjának mérete már a trópusi fajokat idézi. A boldogasszony papucsa név mellett rigópohár vagy a papucskosbor ill. papucsorchidea néven is ismert. Mészkedvelő faj, nálunk elterjedési súlypontja a Bükk-hegységben van, de az ország más területeiről is ismert (Sopron környéke, Aggteleki-karszt, Cserhát). A talajban vízszintesen kúszó gyöktörtzséből kb. 25-50 cm magasra nővő évelő növény. Levei nagyok, részben szárölelők. Virágai jellemzően egyesével fejlődnek a hajtás csúcsán, nagy, aranysárga mézajka kivételével a lepellevelei bíborszínűek. Csak többéves korában (8-9 évesen) virágzik. Virágzási ideje május-júniusban van. Toktermésében az orchideafélékre jellemzően apró, tartalék tápanyagot nem, vagy alig tartalmazó magok fejlődnek, így a csírázás csak bizonyos talajban élő gombafajok segítségével lehetséges. A gombafonalak behatolnak a növény sejtjeibe (endomikorrhizát képeznek) és segítik a csírázást. Úgy néz ki, ez a kapcsolat a növény későbbi életében sem szűnik meg teljesen.
Alapvetően erdei növény, de teljesen záródott lombkorona alatt nem virágzik. Legjobban a nyílt erdőszéleket, karsztbokorerdőket kedveli. A kedvező élőhelyeken vegetatív úton is szaporodik, nagyobb, akár 10-15 virágos telepeket is képezve.
Egész Európában erősen veszélyeztetett, szépsége miatt virágát letépik, de tövét is kiássák, bár az említett gombaszimbiózis miatt az átültetése szinte reménytelen. Mivel ismert és különleges szépségű, a figyelmetlen vagy felelőtlen fotózás is kárt tehet benne.
Fokozottan védett növényfaj, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.
A csodabogyók nem véletlenül kapták a nevüket. Mindkét hazai fajuk örökzöld, alacsonyra nővő törpecserje. Egymagvú, élénk piros bogyótermésük, ami egész télen a növényen marad, mintha a levelük közepéből nőne ki! Botanikailag különlegesség, hogy a növénynek nincsenek valódi levelei, amit levélnek gondolnánk, azok a levelek szerepét átvevő, fotoszintetizálásra módosult szárak, ún. fillokládiumok. Így hát a virágok nem a levelekből, hanem a szokásos helyről, a szárból indulnak ki. Mindkét faj főként a Dél-Dunántúl lomerdőiben fordul elő, a szúrós csodabogyó néha kifejezetten gyakori lehet, a lónyelvű sokkal lokálisabb.
Védettségük legfőbb oka az volt, hogy főként a szúrós csodabogyót tonnaszám (ez most nem túlzás) gyűjtötték, hiszen örökzöld növényként igen kedvelt, alig hervadó, tartós virágkötészeti anyag volt. A csodabogyók kora tavasszal virágoznak, virágaik hármas szimmetriát mutatnak. Mindkét faj védett, a szúrós csodabogyó természetvédelmi értéke 10 000 Ft, a ritkább lónyelvű csodabogyóé 50 000 Ft.