Tartós szegfű (Dianthus diutinus)

Zárvatermők > kétszikűek > szegfűfélék > tartós szegfű (Dianthus diutinus)

Tartós szegfű (Dianthus diutinus)

Benszülött szegfű-fajunk, amely kizárólag a Duna-Tisza közti homokterületek lakója. Viszonylag magas termetű (-50cm), az egész növény szürkészöld viaszbevonattal rendelkezik. Virágai a szár végén többesével fejlődnek, rózsaszínűek. Virágzási ideje júniustól-szeptemberig tart. A növényt Kitaibel Pál fedezte fel Csévharaszton. A tartós szegfű teljes világállománya Magyarország területén van, a legnagyobb populáció Bodogláron (~8000 tő) és Bócsán (~3500 tő) található. Élőhelyét, a nyílt homoki gyepeket leginkább a selyemkóró, az akác és a bálványfa térhódítása veszélyezteti, de a legelő birkák is előszeretettel fogasztják hajásait. A faj megmentése érdekében 2006-ban LIFE Nature projekt indult, ennek keretében a Szegedi Tudományegyetem botanikus kertjében magról nevelt, mintegy 19.000 tövet ültettek vissza a természetbe az eredeti populációk megerősítésére, többségüket sikeresen.
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
https://greenfo.hu/hir/tartosan-tulel-a-tartos-szegfu/

Közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)

Ízeltlábúak > rovarok > recésszárnyúak > közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)

Myrmecaelurus trigrammus - kozonseges hangyafarkas
Közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)

A közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus) a hazai hangyaleső fauna egyik leggyakoribb faja, a Duna-Tisza közi homokos területeken nyár közepétől mindenfelé találkozhatunk vele. Lárvája is ragadozó, a laza homokba építi tölcsérszerű csapdáját, amibe a talajfelszínen közlekedő kisebb állatok könnyen belecsúsznak. A lárváknak méretükhöz képest hatalmas rágóik vannak, amivel könnyen elfogyasztják a zsákmányt, a maradékot pedig egyetlen lendítéssel kidobják a tölcsérből.A lárvák több évig fejlődnek, majd a homokban, golyószerű bábbölcsőben bábozódnak be. A kifejlett állatoknak kissé a szitakötőkre emlékeztető röpte van, de azért közel sem képesek olyan kitartó repülésre és mutatványokra, mint pl. az acsák. A hozzá hasonló, védett kunsági hangyafarkas (Myrmecaelurus punctatus) szintén homokos élőhelyeken fordul elő, de jóval ritkább.

hangyaleső-faj lárvája
hangyaleső-faj lárvája
hangyaleső-faj lárvája
hangyaleső-faj lárvája

Hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)

Hármaslevelű szellőrózsa - Anemone trifolia
Hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)

A hozzá hasonló berki szellőrózsától (A. nemorosa) fűrészes szélű, hármas gallérozó leveleivel, és fehér színű porzóival tér el (a ligetinek sárgák). Ezzel a szép, tavaszi növénykével Magyarországon csak a Zákány-Őrtilos környéki gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben találkozhatunk, ún. illír flóraelem. Virágzási ideje április-május hónapokban van, jelenlegi állományát kb. 5000 tőre becsülik. Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Hármaslevelű szellőrózsa - Anemone trifolia
Hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)
Virágszerkezeti eltérés (megduplázódott lepelkör)

Tőzegmohák (Sphagnum spp.)

Mohák > lombosmohák > Sphagnaceaea > Sphagnum spp.

A tőzegmohák (Sphagnum nemzetség) már ránézésre is jól elkülöníthetőek a többi hazai mohától: csúcsi részükön fejecske alakul ki, alsóbb részeik, gyökerecskéjük hiányzik: a növény felfelé folyamatosan nő, alul folyamatosan pusztul. Színük is jellegzetes – bár vannak élénkzöld színű fajok is – halványabb, világosabb, sárgás ill. vörös is lehet. Igen nagy mennyiségű vizet képesek megkötni, élő állapotban tömegük jelentős része víz. Hazánkban spóratartót ritkán fejlesztenek, többnyire vegetatív módon szaporodnak. Élőhelyük speciális, csak savanyú alapkőzeten (ez főként bazalt, andezit vagy homokkő) kialakuló lápokban, állandó friss vízutánpótlású helyeken, kimondottan mészmentes környezetben fordulnak elő. Tőlünk északabbra hatalmas tőzegmohalápok alakultak ki, de nálunk csak apró foltokban találkozhatunk velük, főként az ország két ellentétes sarkában: a délnyugati és az északkeleti országrészben. Magyarországon minden fajuk (20) védett.

Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnim sp.)
Tőzegmoha-faj és szőrmoha-faj
Tőzegmoha-faj (Sphagnim sp.)
Tőzegmoha-faj (Sphagnim sp.)

Füge – Ficus-fajok

Zárvatermők > kétszikűek > eperfafélék > közönséges füge (Ficus carica)

Zárvatermők > kétszikűek > eperfafélék > Ficus auriculata

Zárvatermők > kétszikűek > eperfafélék > Ficus aspera

Ficus aspera 'Parcellii'
Ficus aspera 'Parcellii'
Ficus auricularia
Ficus auricularia
Ficus carica
Közönséges füge (Ficus carica)

Ficus nemzetség több száz (~880) faja jellemzően a trópusi és szubtrópusi területek lakója. Jellemző rájuk a tejcsövekben található tejnedv (pl. a Ficus elasica tejnedvéből természtes kaucsuk készíthető), valamint a vacokba korsószerűen bemélyedő virágzat, amelynek felső részén csak egy apró nyílás marad szabadon, így speciális beporzást igényelnek. Termésük elhúsosodó terméságazat (fügetermés), amelyben több száz apró, csonthéjas mag található. Több fajuk termése ehető, a közönséges füge (Ficus carica) mediterrán elterjedésű, de Magyarországon is megterem.

Öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)

Ízeltlábúak > soklábúak > százlábúak > Scolopendridae > öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)

Öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)
Öves szkolopendra (Scolopendra cingulata) fiatal példány

Hazánk legnagyobb százlábú faja, hiszen testhossza kifejlett korában elérheti a 12-13 centimétert is. Mint minden százlábúnak, neki is szelvényenként csak egy pár lába van, a szkolopendrák esetében ez csak 22 pár lábat jelent, tehát közel sem százat. Utolsó pár lábuk ún. uszályláb, ennek nem a mozgásban, inkább a ragadozók megtévesztésében van szerepe: a csápokkal kb. megegyező méretű lábak miatt nem egyértelmű, melyik az állat feji vége.


A szkolopendrák ragadozók, főként éjjel aktívak. Erős és hegyes állkapcsi lábaikkal ejtik el zsákmányukat, amihez méregmirigyek is csatlakoznak. Mérgük – főként a trópusi fajoknak – elég erős. Bár a fejük mindkét oldalán van 4-4 egyszerű szemük, főként a csápjaikat használva találják meg zsákmányukat, jellemzően kisebb-nagyobb rovarokat. A nappalt kövek, fadarabok alatt elbújva töltik. A faj elterjedési súlypontja a mediterrán térségben van, Magyarországon éri el északnyugati elterjedési határát. Régebben csak a Vértes néhány pontjáról volt ismert, az újabb kutatások a hegység más pontjain, illetve a Kelet-Bakonyban is felfedezték néhány populációját. A nőstények egy darabig gondozzák a petéket illetve a kikelt fiatal egyedeket. amelyeknek igen szép szürkéskék színük van, testük végein piros szelvényekkel (2. kép).
A faj élőhelye mindenhol a meleg, napos, köves-füves domboldalak van, a zárt erdőket elkerüli.
Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

Áfonyák

Zárvatermők > kétszikűek > hangafélék > fekete áfonya (Vaccinium mytillus)

Zárvatermők > kétszikűek > hangafélék > vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)

Zárvatermők > kétszikűek > hangafélék > tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)

Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
Vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)
Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)

Magyar tölcsérzuzmó (Cladonia magyarica)

Gombák > tömlősgombák > Lecanorales > Cladoniaceae > magyar tölcsérzuzmó (Cladonia magyarica)

Magyar tölcsérzuzmó (Cladonia magyarica)
Magyar tölcsérzuzmó (Cladonia magyarica)
Magyar tölcsérzuzmó (Cladonia magyarica)
Magyar tölcsérzuzmó (Cladonia magyarica)

Endemikus zuzmófajunk, csak a Kárpát-medencében, főként az Alföld homokos talajú részein fordul elő. Talajlakó zuzmó, telepe nyáron világos szürkés színűre szárad ki, csapadék esetén viszont percek alatt kizöldül és fotoszintetizálni kezd. Telepe kettős felépítésű, egy alsó laposabb rész, amivel a laza homokos vagy sziklás talajhoz rögzül,  és az ebből kiinduló 1-2 cm nagyságú tölcsérek sokasága, amelyeket jellegzetes, lapos pikkelyekkel borítanak. A tölcsérkék peremén körben találjuk a gombapartner szaporító képleteit (apotéciumait), amelyek sötét barnás-feketés színűek.

Magyarországon a kevés védett zuzmófaj egyike. Védettségét viszonylagos ritkasága és bennszülött mivolta adja. A faj típuspéldányát a bugaci Nagyerdőben gyűjtötték. A nyílt homoki gyepeken a nyári időszakban telepei keményre száradnak, amit a bolygatott területekről a szél is elfúj, de komoly kárt tud tenni benne a taposás is (állat, ember). Védett faj, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata)

Ízeltlábúak > rovarok > hártyásszárnyúak > tőrösdarazsak > óriás tőrősdarázs (Megascolia maculata)

Óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata)

Hazánkban 6 tőrösdarázs faj fordul elő, ez a legnagyobb közülük. Mindegyik életmódja különleges, hiszen a nőstények petéiket a talajba beásva, valamilyen lemezescsápú bogár lárvájára rakják, amelyet szúrásukkal előzőleg megbénítanak. A kikelő lárvák ezt a mozogni már nem tudó, „élő konzervet” fogják fogyasztani, majd bebábozódnak és a következő évben kelnek ki az imágók. Az óriás tőrösdarázs leginkább az orrszarúbogár és a nagy szarvasbogár parazitája, de leírások szerint más bogarak (pl. butatbogár vagy nagyobb testű csere- és virágbogarak) pajorjaiban is fejlődhet.
A nőstények érzékelik a talajban, komposztban stb. fejlődő lárvákat és erős ásólábaikkal leásva találják meg őket. Az óriás tőrösdarázsra nagy ivari kétalakúság jellemző: a nőstények nagyobbak és zömökebbek, csápjuk rövidebb és a fejük sárga, széles. A hímek feje feketés, csápjaik hosszabbak, testük kisebb és karcsúbb is. Kifejletten mindkét nem viráglátogató (nektárfogyasztó), így kertekben is találkozhatunk velük.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)

Zárvatermők > kétszikűek > bazsarózsafélék > keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)

Keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)
Keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)

A keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia) hazai előfordulására csak 2007-ben derült fény, ekkor találták meg a növény egy kicsi, kb. 12-15 tőből álló populációját a Hegyalján. A Kárpát-medencében ezen kívül csak Erdélyben (Maros-megye, Mezőzáh) ismert egy jóval nagyobb populációja. A növény évelő, lágyszárú, bokrocskái 25-30 cm magasak, az idős tövek többvirágúak. Virágai nagyok, 7-8 cm átmérőjűek bíbor színűek. Termése tüszőcsokor. Virágzási ideje április-májusban van. Kerti dísznövényként („kaporlevelű bazsarózsa”) több fajtáját is ültetik.
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

https://www.turistamagazin.hu/hir/a-gyonyoru-keleti-bazsarozsa-is-kibontotta-szirmait
https://ng.24.hu/termeszet/2023/05/16/vad-bazsarozsak-nyomaban/

A keleti bazsarózsa termőhelye
Keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)
Bimbós keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)
Keleti bazsarózsa (érő termések)