Zárvatermők > kétszikűek > kőtörőfűfélék > fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata)
Fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata)
Minden vélemény számít!
Lódarázs (Vespa crabro)
Ízeltlábúak > rovarok > hártyásszárnyúak > redősszárnyúdarazsak > európai lódarázs (Vespa crabro)
A lódarázs (Vespa crabro) a társasan élő redősszárnyú darazsak közé tartozó, hazánkban őshonos hártyásszárnyú. Mintázata sárga-barna, ami jól elkülöníti a sárga-fekete mintázatú rokonságtól. Alapvetően ragadozó, bár édes gyümölcsöt is szívesen fogyaszt. Fészkét megrágott faanyagból készíti, általában faodvakba, de üresen álló emberi építményekbe, fészerekbe, padlásokra is beköltözhet. Kedvező időjárás és sok taplálék esetén nyár végére egy lódarázsfészekben akár több száz darázs is élhet egyszerre. A lódarázs a fészek közelében elég támadékony, így – ha észrevesszük – jobb azt több méteres távolságból elkerülni. Ősszel, amikor az idő hidegebbre fordul, a dolgozók és a hímek elpusztulnak, csak a megtermékenyített nőstények telelnek át. Ők fogják a következő évben a petéik lerakásával újraindítani a fészek életét. Az ivar kialakulása a hártyásszárnyúaknál eltér az emlősöknél (embernél) megszokottól: ha a nőstény (anya / királynő) megtermékenyítetlen petéket rak, abból hím darazsak jönnek létre, a megtermékenyített petékből nőstények keletkeznek: vagyis a hímek haploidok, a nőstények diploidok (haploid-diploid ivarmeghatározás).
A nőstény lódarázs akár 3,5 cm-es is lehet, tavasszal még gyakran elhagyja a fészket, de később, amikor kikelnek az első (nőstény) dolgozók, már egyre ritkábban repül ki, és csak a peterakással foglalkozik. A lódarazsak kisabb rovarokkal (legyekkel, más darazsakkal, méhfélékkel) táplálkoznak, a méhkaptárak közelében így komoly károkat okozhatnak, mivel jóval nagyobb termetük miatt a méheknek nincs esélyük a lódarázzsal szemben. Nagy, összetett szemeiken kívül még három pontszemük is van a fejük tetején, csápjuk barna, a hímeké egy csápízzel hosszabb, mint a nőstényeké. Fullánkjuk sima, így akár többször is szúrhatnak vele. Csípésük erős fájdalommal és duzzanattal jár, a több darázscsípés akár életveszélyes is lehet. A hímeknek nincs fullánkjuk, így szúrni sem tudnak.
https://www.tiszatoelovilaga.hu/lodarazs/
https://parkerdo.hu/parkerdo/a-lodarazs-nem-ellenseg-ezt-tedd-ha-szembe-talalkoztok-az-erdoben/
Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)
Zárvatermők > kétszikűek > hunyorfélék > pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)
A három magyarországi hunyorfaj közül talán a legszebb, legdekoratívabb megjelenésű. Virágzási ideje kora tavasszal, március-április hónapban van, nálunk csak az Északi-középhegységben illetve a Duna vonalát átlépve a Visegrádi-hegységben és a Pilisben fordul elő. Leggyakrabban bükkösökben és gyertyános tölgyesekben találkozhatunk vele. Virága nagyméretű, pirosas vagy rózsaszínű, néha zöldes árnyalattal. Virága különleges: sziromlevelei apró zöldes mézfejtőkké alakultak, amit szirmoknak gondolunk azok a növény csészelevelei. Ezek a beporzás után sem hullanak le, hanem megzöldülve a termésérésig megmaradnak. Termése tüszőcsokor. Levelei nagyok, általában nem áttelelők, csak a virágzás után fejlődnek ki. A növény minden része mérgező, helleboreint tartalmaz.
Magyarországon a pirosló hunyoron (Helleborus purpurascens) kívül még két hunyorfaj fordul elő: a Dél-Dunántúlra jellemző, nagyméretű, sárgászöld virágú illatos hunyor (Helleborus odorus), illetve a Dunántúli-középehegységre illetve a Dunántúli-dombvidékre jellemző, kisebb és zöldesebb virágú kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum). Mindhárom hunyorfajunk védett!
https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/a-tavasz-korai-hirnokei-a-hunyorok-nyomaban-hu https://www.turistamagazin.hu/hir/meltatlanul-kevesse-ismert-tavaszi-virag-a-piroslo-hunyor
Tartós szegfű (Dianthus diutinus)
Zárvatermők > kétszikűek > szegfűfélék > tartós szegfű (Dianthus diutinus)
Bennszülött szegfű-fajunk, amely kizárólag a Duna-Tisza közti homokterületek lakója. Viszonylag magas termetű (-50cm), az egész növény szürkészöld viaszbevonattal rendelkezik. Virágai a szár végén többesével fejlődnek, rózsaszínűek. Virágzási ideje júniustól-szeptemberig tart. A növényt Kitaibel Pál fedezte fel Csévharaszton. A tartós szegfű teljes világállománya Magyarország területén van, a legnagyobb populáció Bodogláron (~8000 tő) és Bócsán (~3500 tő) található. Élőhelyét, a nyílt homoki gyepeket leginkább a selyemkóró, az akác és a bálványfa térhódítása veszélyezteti, de a legelő birkák is előszeretettel fogasztják hajásait. A faj megmentése érdekében 2006-ban LIFE Nature projekt indult, ennek keretében a Szegedi Tudományegyetem botanikus kertjében magról nevelt, mintegy 19.000 tövet ültettek vissza a természetbe az eredeti populációk megerősítésére, többségüket sikeresen.
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
https://greenfo.hu/hir/tartosan-tulel-a-tartos-szegfu/
Közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)
Ízeltlábúak > rovarok > recésszárnyúak > közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)
A közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus) a hazai hangyaleső fauna egyik leggyakoribb faja, a Duna-Tisza közi homokos területeken nyár közepétől mindenfelé találkozhatunk vele. Lárvája is ragadozó, a laza homokba építi tölcsérszerű csapdáját, amibe a talajfelszínen közlekedő kisebb állatok könnyen belecsúsznak. A lárváknak méretükhöz képest hatalmas rágóik vannak, amivel könnyen elfogyasztják a zsákmányt, a maradékot pedig egyetlen lendítéssel kidobják a tölcsérből.A lárvák több évig fejlődnek, majd a homokban, golyószerű bábbölcsőben bábozódnak be. A kifejlett állatoknak kissé a szitakötőkre emlékeztető röpte van, de azért közel sem képesek olyan kitartó repülésre és mutatványokra, mint pl. az acsák. A hozzá hasonló, védett kunsági hangyafarkas (Myrmecaelurus punctatus) szintén homokos élőhelyeken fordul elő, de jóval ritkább.
Hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)
Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)
A hozzá hasonló berki szellőrózsától (A. nemorosa) fűrészes szélű, hármas gallérozó leveleivel, és fehér színű porzóival tér el (a ligetinek sárgák). Ezzel a szép, tavaszi növénykével Magyarországon csak a Zákány-Őrtilos környéki gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben találkozhatunk, ún. illír flóraelem. Virágzási ideje április-május hónapokban van, jelenlegi állományát kb. 5000 tőre becsülik. Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
Tőzegmohák (Sphagnum spp.)
Mohák > lombosmohák > Sphagnaceaea > Sphagnum spp.
A tőzegmohák (Sphagnum nemzetség) már ránézésre is jól elkülöníthetőek a többi hazai mohától: csúcsi részükön fejecske alakul ki, alsóbb részeik, gyökerecskéjük hiányzik: a növény felfelé folyamatosan nő, alul folyamatosan pusztul. Színük is jellegzetes – bár vannak élénkzöld színű fajok is – halványabb, világosabb, sárgás ill. vörös is lehet. Igen nagy mennyiségű vizet képesek megkötni, élő állapotban tömegük jelentős része víz. Hazánkban spóratartót ritkán fejlesztenek, többnyire vegetatív módon szaporodnak. Élőhelyük speciális, csak savanyú alapkőzeten (ez főként bazalt, andezit vagy homokkő) kialakuló lápokban, állandó friss vízutánpótlású helyeken, kimondottan mészmentes környezetben fordulnak elő. Tőlünk északabbra hatalmas tőzegmohalápok alakultak ki, de nálunk csak apró foltokban találkozhatunk velük, főként az ország két ellentétes sarkában: a délnyugati és az északkeleti országrészben. Magyarországon minden fajuk (20) védett.
Füge – Ficus-fajok
Zárvatermők > kétszikűek > eperfafélék > közönséges füge (Ficus carica)
Zárvatermők > kétszikűek > eperfafélék > Ficus auriculata
Zárvatermők > kétszikűek > eperfafélék > Ficus aspera
A Ficus nemzetség több száz (~880) faja jellemzően a trópusi és szubtrópusi területek lakója. Jellemző rájuk a tejcsövekben található tejnedv (pl. a Ficus elastica tejnedvéből természtes kaucsuk készíthető), valamint a vacokba korsószerűen bemélyedő virágzat, amelynek felső részén csak egy apró nyílás marad szabadon, így speciális beporzást igényelnek. Termésük elhúsosodó terméságazat (fügetermés), amelyben több száz apró, csonthéjas mag található. Több fajuk termése ehető, a közönséges füge (Ficus carica) mediterrán elterjedésű, de Magyarországon is megterem.
Öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)
Ízeltlábúak > soklábúak > százlábúak > Scolopendridae > öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)
Hazánk legnagyobb százlábú faja, hiszen testhossza kifejlett korában elérheti a 12-13 centimétert is. Mint minden százlábúnak, neki is szelvényenként csak egy pár lába van, a szkolopendrák esetében ez csak 21 pár lábat jelent, tehát közel sem százat. Utolsó pár lábuk ún. uszályláb, ennek nem a mozgásban, inkább a ragadozók megtévesztésében van szerepe: a csápokkal kb. megegyező méretű lábak miatt nem egyértelmű, melyik az állat feji vége.
A szkolopendrák ragadozók, főként éjjel aktívak. Erős és hegyes állkapcsi lábaikkal ejtik el zsákmányukat, amihez méregmirigyek is csatlakoznak. Mérgük – főként a trópusi fajoknak – elég erős. Bár a fejük mindkét oldalán van 4-4 egyszerű szemük, főként a csápjaikat használva találják meg zsákmányukat, jellemzően kisebb-nagyobb rovarokat. A nappalt kövek, fadarabok alatt elbújva töltik. A faj elterjedési súlypontja a mediterrán térségben van, Magyarországon éri el északnyugati elterjedési határát. Régebben csak a Vértes néhány pontjáról volt ismert, az újabb kutatások a hegység más pontjain, illetve a Kelet-Bakonyban is felfedezték néhány populációját. A nőstények egy darabig gondozzák a petéket illetve a kikelt fiatal egyedeket. amelyeknek igen szép szürkéskék színük van, testük végein piros szelvényekkel (2. kép).
A faj élőhelye mindenhol a meleg, napos, köves-füves domboldalak van, a zárt erdőket elkerüli.
Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.
Áfonyák
Zárvatermők > kétszikűek > hangafélék > fekete áfonya (Vaccinium mytillus)
Zárvatermők > kétszikűek > hangafélék > vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)
Zárvatermők > kétszikűek > hangafélék > tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)
