A homokfutrinkák igazi futóbogarak, hosszú és karcsú lábaikkal igén fürgén mozognak a talajon, ha pedig veszélyben érzik magukat sebesen szárnyra kapnak, hogy aztán néhány méterrel arrébb újra leszálljanak. Fejükön kétoldalt a fej méretéhez képest óriási összetett szemeket viselnek, fogazott rágóik is hatalmasak, összecsukva keresztezik egymást. Mind a kifejlett bogarak, mind lárváik ragadozók, de a lárvák rejtett életmódot élnek, a laza talajba épített függőleges fogócsőben élnek, aminek tetejét lapos fejükkel zárják le. A talajfelszínen mozgó áldozataikat hirtelen mozdulattal elkapják és a lakócső alján fogyasztják el.
A homokfutrinka formák közé Magyarországon 3 nemzetség 8 faja tartozik, ezek a következők:
A nyerges szöcske egy viszonylag nagytermetű (20-35 mm), röpképtelen szöcskefajunk. Szárnyai kifejlett korában is csökevényesek maradnak, de pikkelyszerű maradványuk jól látható az állaton. Az imágók általában júliustól októberig figyelhetők meg, alapszínük zöld vagy barnás egyaránt lehet, a nőstényeknek jól látható, kardszerű tojócsövük is van, a hím példányoknak csak két apróbb cercusuk van. Főként növényekkel táplálkozik, bár néha kisebb rovarokat is elfogyaszt. Melegkedvelő állat: kedveli a cserjékben gazdag déli fekvésű domboldalakat, karsztbokoredőket. Hangja jellegzetes, éles. Általában a cserjeszinten tartózkodik, zavarásra ledobja magát. Magyarországon sokfelé előfordul, bár nem tartozik a kimondottan gyakori szöcskefajok közé.
A törpemandula (Amygdalus nana) kerti dísznövényként gyakrabban kerül a szemünk elé mint vadon. Ennek legfőbb oka, hogy a növény eredeti élőhelyét, a jó termőképességű löszpusztákat mára jórészt mezőgazdasági művelésbe vonták, csak árokpartokon, cserjések szegélyén, mezsgyéken maradt meg a törpemandula egy-egy kisebb-nagyobb telepe. Kiskertekbe viszont sokfelé szívesen ültetik, mivel dekoratív (és igénytelen) törpecserje, ami március-április hónapokban minden hajtásán számtalan, nagyon szép világosabb vagy sötétebb rózsaszín virággal örvendeztet meg. A növény 30-100 cm magasságú, a lombfakadásával egyidőben virágzik. Vegatatív módon sarjtelepeket is szívesen képez, de magról is szaporodik.
Termése a nemes mandulához hasonló felépítésű csonthéjas termés, de annál kisebb és kerekebb, oldalról alig összenyomott. Levelei hosszúkás lándzsásak, fényes, kissé bőrszerű felületűek, fűrészes szélűek, kopaszok. Löszjelző növény, erdeteileg az alföldi erdőssztyepp vegetáció pusztai cserjéseinek faja lehetett.