Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
Minden vélemény számít!
Makró kategória bejegyzései
Törpemandula (Amygdalus nana)
Zárvatermők > kétszikűek > rózsafélék > törpemandula (Amygdalus nana)
A törpemandula (Amygdalus nana) kerti dísznövényként gyakrabban kerül a szemünk elé mint vadon. Ennek legfőbb oka, hogy a növény eredeti élőhelyét, a jó termőképességű löszpusztákat mára jórészt mezőgazdasági művelésbe vonták, csak árokpartokon, cserjések szegélyén, mezsgyéken maradt meg a törpemandula egy-egy kisebb-nagyobb telepe. Kiskertekbe viszont sokfelé szívesen ültetik, mivel dekoratív (és igénytelen) törpecserje, ami március-április hónapokban minden hajtásán számtalan, nagyon szép világosabb vagy sötétebb rózsaszín virággal örvendeztet meg. A növény 30-100 cm magasságú, a lombfakadásával egyidőben virágzik. Vegatatív módon sarjtelepeket is szívesen képez, de magról is szaporodik.
Termése a nemes mandulához hasonló felépítésű csonthéjas termés, de annál kisebb és kerekebb, oldalról alig összenyomott. Levelei hosszúkás lándzsásak, fényes, kissé bőrszerű felületűek, fűrészes szélűek, kopaszok. Löszjelző növény, erdeteileg az alföldi erdőssztyepp vegetáció pusztai cserjéseinek faja lehetett.
Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Nagyfejű csajkó (Lethrus apterus)
Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > lemezescsápúak > álganajtúrófélék > nagyfejű csajkó (Lethrus apterus)
Rezedalepke (Pontia daplidice)
Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > fehérlepkék > rezedalepke (Pontia daplidice)
Borzas nefelejcs (Myosotis ramosissima)
Zárvatermők > kétszikűek > érdeslevelűek > borzas nefelejcs (Myosotis ramosissima)
Mezei keresztfű (Cruciata laevipes)
Zárvatermők > kétszikűek > keresztesvirágúak > mezei keresztfű (Cruciata ciliata)
Egres (Ribes uva-crispa)
Zárvatermők > kétszikűek > ribiszkefélék > egres (Ribes uva-crispa)
Erdei madársóska (Oxalis acetosella)
Zárvatermők > kétszikűek > madársóskafélék > erdei madársóska (Oxalis acetosella)
Kökörcsinek (Pulsatilla-fajok)
Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)
Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens)
Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens)
A kökörcsinek nevüket valószínűleg az ótörök kök – kék szóból kapták. A Magyarországon előforduló 5 fajuk mindegyike védett, vagy fokozottan védett kora tavaszi virág. Bár a boglárkafélék (Ranunculaceae), a kétszikű növényekhez tartozó növénycsalád, virágszerkezetük speciális: nincsenek sem csésze- sem sziromleveleik, ehelyett 6 egyforma lepellevelük alakult ki, valamint virágaikban igen sok porzó és termő található. Megporzás után repítőkészülékes csoportos aszmagterméseik fejlődnek. Mivel kora tavasszal virágoznak, mindegyik fajra jellemző a puha, bársonyos szőrzet, ami az egész növényt – fajtól függően erősebben vagy kevésbé – bevonja. Leggyakrabban a leány- és a fekete kökörcsinnel találkozhatunk, ez a két faj még viszonylag gyakori a középhegységek füves lejtőin vagy sziklagyepeiben, sőt a fekete kökörcsin az Alföldön is sokfelé előfordul. A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavascens, P. hungarica) a Nyírség és a Bodrogköz bennszülött növénye, kizárólag homokos talajú réteken, legelőkön, kisebb számban homoki erdők tisztásain fordul elő, fokozottan védett faj. A hegyi kökörcsin (P. zimmermannii) csak az Északi-középhegység néhány pontján előforduló ritkaság, leginkább a Zempléni-hegyekben találkozhatunk vele, legjobban a fekete kökörcsinre hasonlít.
A legritkább Pulsatilla fajunk egyértelműen a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), amely hazánkban a kipusztulás szélén áll. Somogyi lelőhelyeiről már régen eltűnt, jelenleg egyedül a Bátorligeti-legelőn él néhány virágzáskor őrzött példánya. A hasonló leánykökörcsintől elsősorban sokkal sötétebb (intenzív lila) virágszíne, valamint tenyeresen szeldelt tőlevelei különböztetik meg – bár ezek virágzáskor még nem látszanak. Fokozottan védett.
https://www.dunaipoly.hu/hu/tudasanyag/leanykokorcsin
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/magyar-kokorcsin
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/tatogo-kokorcsin
Havasi cincér (Rosalia alpina)
Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > cincérek > havasi cincér (Rosalia alpina)
Viszonylag nagyméretű bogárfaj, aki valaha is találkozott vele, nemigen fogja más fajjal összetéveszteni. Színe igen jellegzetes: fekete – hamvas kék szárnyfedői és hosszú szőrpamacsos, szintén fekete-kék csápjai vannak. Sokak szerint a legszebb hazai bogárfaj, de legalábbis dobogós… A „havasi” név erős túlzás, hiszen a bogár leginkább a bükkfához kötődik, lárvái az elpusztult, korhadó fában fejlődnek 2-4 évig. Ilyen fatörzsek körül látható június végétől, vagyis a cincérek között elég későn van a rajzása. A hímek jelennek meg először, őket általában néhány nap késéssel követik a nőstények. A kifejlett bogarak a bükkfatörzseken tartózkodnak, meleg, napos időben ill. megzavarva könnyen szárnyra is kapnak. Elég jól repül.
A megtermékenyített nőstények a peték számára alkalmas holt fát (főként bükköt, de ritkán gyertyánt, juhar-vagy kőrisfajokakat) keres, ahová egyesével rakja le a petéit. (Az elpusztult, de árnyékos helyen álló vagy fekvő fatörzsek a lebontó gombák jelenléte miatt nem alkalmas a bogár fejlődéséhez.) A kifejlett állatok viszonylag rövid ideig, alig egy-két hétig élnek, aztán elpusztulnak. A frissen kivágott, és az út szélén hagyott bükkfatörzsek nyáron erősen vonzzák a petéző havasi cincéreket, de az ezekbe rakott petékből már sosem lesznek kifejlett bogarak… Az erdőgazdálkodók felelőssége, hogy a fák kitermelését ne nyáron, hanem télen vagy kora tavassza végezzék, és a kivágott fatörzseket minél gyorsabban szállítsák el az erdőből. A havasi cincér Európa több országában is ritka, védett faj, nálunk is védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.