Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > boglárkalepkék > ezüstkék boglárka (Polyommatus coridon)
Ezüstkék boglárka (Polyommatus coridon)
Minden vélemény számít!
Makró kategória bejegyzései
Közönséges bársonyatka (Trombidium holosericeum)
Ízeltlábúak > pókszabásúak > atkák > bársonyatkafélék > közönséges bársonyatka (Trombidium holosericeum)
Csabaíre (Sanguisorba minor)
Zárvatermők > kétszikűek > rózsafélék > csabaíre (Sanguisorba minor)
Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)
Zárvatermők > egyszikűek > kosborfélék > boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)
Legnagyobb virágú orchideánk, virágjának mérete már a trópusi fajokat idézi. A boldogasszony papucsa név mellett rigópohár vagy a papucskosbor ill. papucsorchidea néven is ismert. Mészkedvelő faj, nálunk elterjedési súlypontja a Bükk-hegységben van, de az ország más területeiről is ismert (Sopron környéke, Aggteleki-karszt, Cserhát). A talajban vízszintesen kúszó gyöktörtzséből kb. 25-50 cm magasra nővő évelő növény. Levei nagyok, részben szárölelők. Virágai jellemzően egyesével fejlődnek a hajtás csúcsán, nagy, aranysárga mézajka kivételével a lepellevelei bíborszínűek. Csak többéves korában (8-9 évesen) virágzik. Virágzási ideje május-júniusban van. Toktermésében az orchideafélékre jellemzően apró, tartalék tápanyagot nem, vagy alig tartalmazó magok fejlődnek, így a csírázás csak bizonyos talajban élő gombafajok segítségével lehetséges. A gombafonalak behatolnak a növény sejtjeibe (endomikorrhizát képeznek) és segítik a csírázást. Úgy néz ki, ez a kapcsolat a növény későbbi életében sem szűnik meg teljesen.
Alapvetően erdei növény, de teljesen záródott lombkorona alatt nem virágzik. Legjobban a nyílt erdőszéleket, karsztbokorerdőket kedveli. A kedvező élőhelyeken vegetatív úton is szaporodik, nagyobb, akár 10-15 virágos telepeket is képezve.
Egész Európában erősen veszélyeztetett, szépsége miatt virágát letépik, de tövét is kiássák, bár az említett gombaszimbiózis miatt az átültetése szinte reménytelen. Mivel ismert és különleges szépségű, a figyelmetlen vagy felelőtlen fotózás is kárt tehet benne.
Fokozottan védett növényfaj, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.
https://www.agraroldal.hu/boldogasszony-papucsa-orchidea-noe.html
Borzas szulák (Convolvulus cantabrica)
Zárvatermők > kétszikűek > szulákfélék > borzas szulák (Convolvulus cantabrica)
Soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odaratum)
Zárvatermők > egyszikűek > gyöngyvirágfélék > soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum)
Homokfutrinkák (Cicindela-fajok)
A homokfutrinkák igazi futóbogarak, hosszú és karcsú lábaikkal igén fürgén mozognak a talajon, ha pedig veszélyben érzik magukat sebesen szárnyra kapnak, hogy aztán néhány méterrel arrébb újra leszálljanak. Fejükön kétoldalt a fej méretéhez képest óriási összetett szemeket viselnek, fogazott rágóik is hatalmasak, összecsukva keresztezik egymást. Mind a kifejlett bogarak, mind lárváik ragadozók, de a lárvák rejtett életmódot élnek, a laza talajba épített függőleges fogócsőben élnek, aminek tetejét lapos fejükkel zárják le. A talajfelszínen mozgó áldozataikat hirtelen mozdulattal elkapják és a lakócső alján fogyasztják el.
A homokfutrinka formák közé Magyarországon 3 nemzetség 8 faja tartozik, ezek a következők:
- sziki homokfutrinka (Calomera littoralis nemoralis)
- mezei homokfutrinka (Cicindela campestris),
- öves homokfutrinka (Cicindela soluta),
- nyugati homokfutrinka (Cicindela transversalis),
- pannon homokfutrinka (Cicindela soluta pannonica), és a
- erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola)
- parti homokfutrinka (Cylindera arenaria viennensis)
- parlagi homokfutrinka (Cylindera germanica)
Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger)
Ízeltlábúak > rovarok > egyenesszárnyúak > fürgeszöcskék > nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger)
A nyerges szöcske egy viszonylag nagytermetű (20-35 mm), röpképtelen szöcskefajunk. Szárnyai kifejlett korában is csökevényesek maradnak, de pikkelyszerű maradványuk jól látható az állaton. Az imágók általában júliustól októberig figyelhetők meg, alapszínük zöld vagy barnás egyaránt lehet, a nőstényeknek jól látható, kardszerű tojócsövük is van, a hím példányoknak csak két apróbb cercusuk van. Főként növényekkel táplálkozik, bár néha kisebb rovarokat is elfogyaszt. Melegkedvelő állat: kedveli a cserjékben gazdag déli fekvésű domboldalakat, karsztbokoredőket. Hangja jellegzetes, éles. Általában a cserjeszinten tartózkodik, zavarásra ledobja magát. Magyarországon sokfelé előfordul, bár nem tartozik a kimondottan gyakori szöcskefajok közé.
Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
Törpemandula (Amygdalus nana)
Zárvatermők > kétszikűek > rózsafélék > törpemandula (Amygdalus nana)
A törpemandula (Amygdalus nana) kerti dísznövényként gyakrabban kerül a szemünk elé mint vadon. Ennek legfőbb oka, hogy a növény eredeti élőhelyét, a jó termőképességű löszpusztákat mára jórészt mezőgazdasági művelésbe vonták, csak árokpartokon, cserjések szegélyén, mezsgyéken maradt meg a törpemandula egy-egy kisebb-nagyobb telepe. Kiskertekbe viszont sokfelé szívesen ültetik, mivel dekoratív (és igénytelen) törpecserje, ami március-április hónapokban minden hajtásán számtalan, nagyon szép világosabb vagy sötétebb rózsaszín virággal örvendeztet meg. A növény 30-100 cm magasságú, a lombfakadásával egyidőben virágzik. Vegatatív módon sarjtelepeket is szívesen képez, de magról is szaporodik.
Termése a nemes mandulához hasonló felépítésű csonthéjas termés, de annál kisebb és kerekebb, oldalról alig összenyomott. Levelei hosszúkás lándzsásak, fényes, kissé bőrszerű felületűek, fűrészes szélűek, kopaszok. Löszjelző növény, erdeteileg az alföldi erdőssztyepp vegetáció pusztai cserjéseinek faja lehetett.
Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
