Növények kategória bejegyzései

Kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)

Harasztok > korpafüvek > korpafűfélék > kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)

Kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)
Kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)
Kígyózó korpafű érett sporangiumokkal

A korpafüvek (Lycopsida) a harasztok legősibb élő csoportját alkotják. Magyarországon csak maroknyi fajuk él, mindegyik ritka és védett. A kígyózó korpafű örökzöld növény, meddő hajtásai a földön kúsznak, a spórás hajtások felemelkedőek, 10-30 cm-esek. Levelei 6-8 mm hosszúak, élénk zöldek, a hajtás tengelyétől mereven elállnak, végük hegyes, de nem szőrben végződő. Spóratartói nyél nélküliek és egyesével állnak a hajtások végén. Spóraérése nálunk július-szeptember közé esik. Hazánkban csak az ország két egymástól távoli pontján, a Zempléni-hegységben illetve a Vendvidéken fordul elő, mindenhol savanyú talajú erdei- és lucfenyvesekben, nyíres fenyéreken.

Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

Lycopodium annotinum hajtások
Lycopodium annotinum őszi hajtások

Sziki őszirózsa (Aster tripolium)

Zárvatermők > kétszikűek > őszirózsafélék > sziki őszirózsa (Aster tripolium)

Sziki őszirózsa (Aster tripolium)
Sziki őszirózsa (Aster tripolium)

A hazánkban előforduló három hasonló, lilás virágú őszirózsa közül ez a faj kimondottan a szikes pusztákhoz alkalmazkodott. Szerencsére itt nagy számban fordul elő, virágzási ideje a nyár végére, illetve az őszi hónapokra (VII.-X.) esik. A sziki őszirózsa csupasz (nem szőrös), kistermetű faj, levele szálas vagy lándzsás, kissé pozsgás tapintású. Fészekpikkelyei két-három sorban állnak, hosszúkás tojásdadok vagy kerekdedek.

Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)

Zárvatermők > kétszikűek > hangafélék > tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)

Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) hajtása
Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) terméses hajtás

Tőzegmohalápokhoz kötődő kúszó szárú félcserje. Hajtásai a mohapárnákat átszőve, főként azon felszínén láthatóak. Levelei aprók, épszélűek, szórt állásúak, a levek széle behajló. Virágai rózsaszínűek vagy fehérek, a szirmok virágzáskor teljesen hátrahajlanak. Virágzási ideje június-július. Termése fényes, piros álbogyó. A három hazai áfonya faj közül ez a legritkább és a leginkább veszélyeztetett. Hazánkban csak a Mátrában (Sirok) és a Szatmár-Beregi-sík tőzegmohalápjain él, Erdélyben (Mohos tőzegláp) és Észak-Európában sokkal elterjedtebb. Nálunk védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

A boltokban kapható tőzegáfonya nem ennek a fajnak, hanem az amerikai tőzegáfonyának (Vaccinium macrocarpon) a termése.

→A hazai 3 áfonyafaj összehasonlítása

Saspáfrány (Pteridium aquilinum)

Harasztok > páfrányok > saspáfrányfélék > közönséges saspáfrány (Pteridium aquilinum)

Saspáfrány (Pteridium aquilinum)
Saspáfrány - őszi levél

Magyarországon a legnagyobbra nővő páfrányféle, a jó kondiban lévő egyedek a 180-200 cm-es magasságot is elérhetik. Az ezüstérmes a királyharaszt (Osmunda regalis) lenne a maga 150-160 centijével, de ezzel a ritka és különleges fajjal Magyarországon csak igen kevés ember találkozhat. A saspáfrány viszont gyakori, így a növénnyel az országban sok felé összefuthatunk.

Levele többszörösen szárnyalt, ép szélű, spórái a levélfonákon közvetlenül a levélszél közelében találhatók, spóraérése augusztus-szeptemberben van. A spóraérés után a levél szép sárgásbarnára színeződik, mielőtt elpusztul (2. kép). Az új levél a talajban hosszan futó gyöktörzsből hajt ki a következő tavasszal.