A rendkívül különleges és népszerű papagájvirág eredetileg Dél-Afrikából származik, vagyis a fokföldi flórabirodalomból (Capensis). Ez a Föld 7 flórabirodalma közül a legkisebb, de sok ismert dísznövényünk innen származik (pl. a muskátli, gerbera, frézia vagy a kardvirág).
A Sterlitzia nemzetségbe öt faj tartozik, ebből kettőnek (S. reginae és S. nicolai) van kertészeti jelentősége. Mivel virágja különleges formájú és színű (narancs – kék), valamint tartós, ezért igen kedvelt a virágkötészetben. Napjainkban Európába nem Dél-Afrikából, hanem Madeiráról (ahol a sziget egyik jelképe lett) és Teneriféről érkezik, ahol nagyüzemileg termesztik, de meghonosodva vadon is előfordul mindkét szigeten.
A páfrányok levelei jellemzően pásztorbotszerűen vannak becsavarva, kora tavasszal pedig látványos a levelek kitekeredése, kiterülése. Ha szerencsénk van sikerül elcsípni a csak rövid ideig látható állapotot.
Az Azori-szigetek endemikus faja, több szigeten is előfordul. Évelő törpecserje, levele a nálunk is honos fekete áfonyáéra emlékeztet, de annál nagyobb. Többnyire térdig élő bokrocskákat alkot, de akár 2-3 méteres kisebb fává is fejlődhet. Virágai fürtökben állnak, forrt szirmúak, hosszúkás csővé nőttek össze, rózsaszínesek vagy halvány pirosak, belül sárgásak. Húsos áltermései (+csészelevél maradványok), kék színűek, sokmagvúak, a kék áfonyánál oválisabbak, ehetőek. A növény sokféle élőhelyen előfordul, így bár bennszülött faj, de nem különösebben veszélyeztetett. https://www.inaturalist.org/taxa/324427-Vaccinium-cylindraceum
Egy kedves rajongóm finom kritikáját megszívlelve (miszerint kevés az oldalamon a „virág”) teszek fel néhányat. Mert hát aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Ugye Adri? 🙂
Igazán dicséretet érdemel, mert november 15-én még ilyen szépen virágozni, az nem semmi! Sőt, a tetején még nyílásra váró bimbók is voltak. Ráadásul a Mátrában vagy 800 m magasan… Ki érti ezt?