Növények kategória bejegyzései

Tőzegmohák (Sphagnum spp.)

Mohák > lombosmohák > Sphagnaceaea > Sphagnum spp.

Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnum sp.
Tőzegmoha-faj (Sphagnim sp.)
Tőzegmoha-faj és szőrmoha-faj
Tőzegmoha-faj (Sphagnim sp.)
Tőzegmoha-faj (Sphagnim sp.)

A tőzegmohák (Sphagnum nemzetség) már ránézésre is jól elkülöníthetőek a többi hazai mohától: csúcsi részükön fejecske alakul ki, alsóbb részeik, gyökerecskéjük hiányzik: a növény felfelé folyamatosan nő, alul folyamatosan pusztul. Színük is jellegzetes – bár vannak élénkzöld színű fajok is – halványabb, világosabb, sárgás ill. vörös is lehet. Igen nagy mennyiségű vizet képesek megkötni, élő állapotban tömegük jelentős része víz. Hazánkban spóratartót ritkán fejlesztenek, többnyire vegetatív módon szaporodnak. Élőhelyük speciális, csak savanyú alapkőzeten (ez főként bazalt, andezit vagy homokkő) kialakuló lápokban, állandó friss vízutánpótlású helyeken, kimondottan mészmentes környezetben fordulnak elő. Tőlünk északabbra hatalmas tőzegmohalápok alakultak ki, de nálunk csak apró foltokban találkozhatunk velük, főként az ország két ellentétes sarkában: a délnyugati és az északkeleti országrészben. Magyarországon minden fajuk (20) védett.

Füge – Ficus-fajok

Zárvatermők > kétszikűek > eperfafélék > közönséges füge (Ficus carica)

Zárvatermők > kétszikűek > eperfafélék > Ficus auriculata

Zárvatermők > kétszikűek > eperfafélék > Ficus aspera

Ficus auricularia
Ficus auricularia
Ficus carica
Közönséges füge (Ficus carica)
Ficus aspera 'Parcellii'
Ficus aspera 'Parcellii'
Ficus aspera

Ficus nemzetség több száz (~880) faja jellemzően a trópusi és szubtrópusi területek lakója. Jellemző rájuk a tejcsövekben található tejnedv (pl. a Ficus elastica tejnedvéből természtes kaucsuk készíthető), valamint a vacokba korsószerűen bemélyedő virágzat, amelynek felső részén csak egy apró nyílás marad szabadon, így speciális beporzást igényelnek. Termésük elhúsosodó terméságazat (fügetermés), amelyben több száz apró, csonthéjas mag található. Több fajuk termése ehető, a közönséges füge (Ficus carica) mediterrán elterjedésű, de Magyarországon is megterem.

Áfonyák

Zárvatermők > kétszikűek > hangafélék > fekete áfonya (Vaccinium mytillus)

Zárvatermők > kétszikűek > hangafélék > vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)

Zárvatermők > kétszikűek > hangafélék > tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)

Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
Vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)
Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)

Keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)

Zárvatermők > kétszikűek > bazsarózsafélék > keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)

Keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)
Keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)

A keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia) hazai előfordulására csak 2007-ben derült fény, ekkor találták meg a növény egy kicsi, kb. 12-15 tőből álló populációját a Hegyalján. A Kárpát-medencében ezen kívül csak Erdélyben (Maros-megye, Mezőzáh) ismert egy jóval nagyobb populációja. A növény évelő, lágyszárú, bokrocskái 25-30 cm magasak, az idős tövek többvirágúak. Virágai nagyok, 7-8 cm átmérőjűek bíbor színűek. Termése tüszőcsokor. Virágzási ideje április-májusban van. Kerti dísznövényként („kaporlevelű bazsarózsa”) több fajtáját is ültetik.
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

https://www.turistamagazin.hu/hir/a-gyonyoru-keleti-bazsarozsa-is-kibontotta-szirmait
https://ng.24.hu/termeszet/2023/05/16/vad-bazsarozsak-nyomaban/

A keleti bazsarózsa termőhelye
Keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)
Bimbós keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)
Keleti bazsarózsa (érő termések)

Pilisi len (Linum dolomiticum)

Zárvatermők > kétszikűek > lenfélék > pilisi len (Linum dolomiticum)

Pilisi len (Linum dolomiticum)
Pilisi len (Linum dolomiticum)

Bennszülött növényünk, amely a világon egyedül a Budai-hegységben Pilisszentiván és Nagykovácsi között, a Szánások domboldalain fordul elő, nyílt vagy zárt dolomit sziklagyepben. Innen kapta másik nevét is: dolomitlakó len. A fajt Borbás Vince botanikus fedezte fel és írta le 1897-ben. A növény alacsony termetű, kopasz, töve fásodó, levelei tőlevélrózsát alkotnak. Virágai nagyok, ragyogó sárgák, ötszirmúak. Jellemzően április végén, május elején virágzik. Termőhelye mikroklímája magashegyi jellemzőket is mutat, legközelebbi rokonai is hasonló élőhelyeken élnek a Balkán-félszigeten. Unikális faj, a világon kizárólag itt fordul elő.
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.
https://www.dunaipoly.hu/hu/hir/pilisszentivan-egyedulallo-erteke-a-pilisi-len

Pilisi len (Linum dolomiticum)
Pilisi len (Linum dolomiticum)
Pilisi len (Linum dolomiticum)

Volgai hérics (Adonis volgensis)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > volgai hérics (Adonis volgensis)

Volgai hérics (Adonis volgensis)

A növényt idehaza sokáig erdélyi héricsnek nevezték (Adonis transsylvanica, illetve Adonis x hybrida néven), azonban néhány éve a genetikai vizsgálatok alapján kiderült, ahogy a magyarországi állomány nem hibrid eredetű, mint az erdélyi populáció, hanem „tiszta” volgai hérics (Adonis volgensis).

A növényt viszonylag későn, csak 1935-ben fedezték fel Magyarországon, egyedszáma az 1936-os számláláskor összesen 463 tő volt. Ez a szám folyamatosan csökkent, így a hazai populáció az 1970-es évekre a kipusztulás szélére sodródott (1963-ban már csupán 93 példányt találtak).

Volgai hérics (Adonis volgensis)
Volgai hérics (Adonis volgensis)

Pusztulásának, ritkaságának több oka is van: elsősorban élőhelyének, a valamikor nagy kiterjedésű löszpusztagyepeknek mezőgazdasági művelésbe vonása (a gyepek feltörése, felszántása), illetve a főként állatgyógyszerként történő gyűjtése (gyökerét gennyes gyulladások ellen használták a gazdák, táragy, tályoggyökér néven gyűjtötték, piacon árulták). A volga(ment)i hérics volt az első növény Magyarországon, melyet 1971-ben védetté nyilvánítottak az akkor ismert termőhelyeivel együtt. A védetté nyilvánítást követően a populációk egyedszáma örvendetesen gyarapodott, mára több ezres nagyságú. A nagyon hasonló, de sokkal gyakoribb tavaszi héricshez (Adonis vernalis) képest laposabb és szélesebb levelei és sötétebb sárga virágai vannak, valamint a tavaszi hériccsel ellentétben a növény enyhén szőrözött (3. kép). Az idős tövek több hajtással (10+) rendelkeznek, a virágok száma pedig elérheti a 25-30-at is. Virágzási ideje áprilisban van.
Jelenlegi populációi Békés-megyében vannak (illetve egy 2012-ben találtak egy kisebb populációt Jász-Nagykun-Szolnok megyében is).
Termőhelyére ma a legnagyobb veszélyt a cserjésedés jelenti, a legelő állatok mérgező anyagai (kellemetlen íze) miatt elkerülik.
Fokozottan védett faj, jelenlegi természetvédelmi értéke 250.000 Ft.
https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2022/02/10/volgamenti-herics-legritkabb-noveny-viragzik-csorvasi-loszgyep/

Sárgás habszegfű (Silene flavescens)

Zárvatermők > kétszikűek > lenfélék > sárgás habszegfű (Silene flavascens)

Sárgás habszegfű (Silene flavescens)
A növény toktermései

Kis termetű, nem feltűnő szegfűféle. A növény magassága 20-25 cm, töve elfásodó, a levelek tőlevélrózsát alkotnak. A kocsány 1-2 virágú, a virágok halványsárgák, ötszirmúak, csak sötétedéstől másnap hajnalig nyílnak, szirmai a napsütésben gyorsan összepöndörödnek. Termése hat foggal nyíló sokmagvú tok (2. kép). Jelenleg egyedüli termőhelye a budapesti Gellért-hegyen van, mészkő sziklagyepben, itt társnövényei a fehér varjúháj és a sárga hagyma. Egyedszáma igen alacsony (20 alatti), de évek óta stabilnak tűnik. Mivel csak néhány négyzetméteres területen él a hegyen, minden felújítási vagy építési munka könnyen a kipusztulásához vezethet.
A növényt Kitaibel Pál írta le al-dunai populáció alapján, 1804-ben. A XIX. században a növény sokkal gyakoribb volt, állítólag még a romos budai házfalakon, azok repedéseiben is előfordult.
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rg%C3%A1s_habszegf%C5%B1

Sárgás habszegfű (Silene flavescens)
Sárgás habszegfű (Silene flavescens) termőhelyén